Elegem van.. mit tegyek?

Nagyon elegem van. Nagyon szeretem anyámat tényleg, de néha elgurul a gyógyszere, a pasija meg egy seggfej. Már évek óta állandó pszichológiai bántás alatt vagyok, nem azt mondom hogy minden nap, de néha napokig nem csinálnak semmit. Én mindent megteszek itthon, segítek a hazimunkába, a kisocsem nevelésébe. Felnőtten 16 évesen, de sose jó semmi, a tanulmányaim is nem a legjobbak, rondak, anyám sose volt ott melletem amikor kellet volna, minden egyedül csináltam és vittem végig. Néha egy két fizikai bántalmazás is becsúszott, apám kiskoromban vert, most már csak kiskorom óta l*szar(elnézést), nincs senkim, apám kigunyolja a betegségem a bátyámmal és az unokabatyammal, kutyáznak, gúnyolnak. Anyám néha ordít velem, leoszt hogy belolem nem lesz semmi.. most is az előbb gúnyneveket aggatak rám amikor lementem, megütöttem, nem annyira erősen, vállba ütöttem a pasijat, O meg vissza durvábbat(megszokott, de ott ideges voltam) kiosztottam így, tudom pofátlan voltam felnőttel szembe de ez nem fér: "anyádat utogesd azt" erre felállt, elkapta a kardiganom, és raszoritott a karomra, végig se hallgatott hogy megmondjam neki hogy ez már sok, anyám is bejön most hogy milyen szemét voltam és csak szeretetből mondta,persze, mert annyira jó ez a név amit rám aggattak, és most ordít velem hogy porszivozzak már, megint idegrohamom volt, szorongasaim vannak, görcsölok, rossz közérzetem van, utálom magam és gyűlölőm, hozzászoktam a fajdalomhoz, néha kívánom is. Szégyellem magam, nem volt sehol sem ott anyám, azért mert egyszer kiderült egy esetem(kép kuldozgetes, az akkori internetre barátom megzsarolt hogy az nem kapcsolat ha nem küldök képet neki)és anyámban annyi sem volt H félre hívjon 4 szemközt beszélni velem, hanem elkezdett kiosztani a húgom és a barátja előtt. Olyan megszegyenitvs éreztem magam.. úgy szégyelltem magam.. nem rég feltörték a Facebookom és egy angol a képekkel fenyegetett, anyámnak ez sem mondtam el de valahogy a fülebe jutott az előző baratomtol, akitől segítséget kértem. Nem volt ott melletem amikor álomba sírtam magam, összetörtem 1000x nem biztatott és nem is biztat hogy elérjem az álmaim. A hajam 1/3a kihullott, az idegrendszerem osszeroppant és újra és újra osszetorok, szorongok, szédülök és fáj a fejem ilyenkor. Én nagyon szeretem anyám, de néha gyűlölöm... sajnálom a helyesírási hibákat, alig látok.

Iskolában volt egy pszhiologusom de mostmár a levemre se válaszol, nincs senkim aki itt lenne mellettem. Lehet én vagyok egy hülye p*csak, egy érzékeny hisztigep.. utálom magam, semmilyen önértékelésem, se magabiztossagom és nehezen bízok meg emberekben, nehezen tartom a szemkontatktust, félek tartani, van hogy egy egész napig nem eszek, annyira elmegy a kedvem, vagy egy fél napig vagy több napig.. anya pár hete akkora pofont leosztott, hogy majdnem lefejeltem a porcelan tányért, nem hallgatja végig az én válaszaim, velemenyeim, lekussoltat, hogy nincsenek jogaim, amíg ő tart el.. Behuzodok a szobámba hogy megnyugodjak, akkor az a baj hogy nem jövök le hozzájuk, meg miért vagyok a szobámba egész nap.. Elfáradtam..