Hogyan viszonyuljon valaki egy olyan családhoz ami biológiai értelemben nagy család ,mégse lehet senkire se számítani?

Számomra a család,mint egy összekovácsoló és egy olyan közösség,ami segít a fejlődésben sose létezett.

Ami a családomat illeti legyen az a szűk családi kör, de akár tágabb értelemben teljesen egy szethúzó egymást lehúzni próbáló,degradàló közeg.

A szüleimet tekintve a legrosszabbak ezen tapasztalataim és sajnos ugye élményeim.

Annyit kell tudni, hogy alapvetően a társadalmi ranglétra alsó fokán megrekedt emberek. Munkahelyükön igazából mindig is csak elvoltak teljes motiválatlanság kíséretében. Számos lehetőséget mely az előrébb jutasuk célozta volna meg elkotyavetyélték, nem éltek vele. Számukra a főnökeik a mumusok, előszeretettel szidják őket, másoknak önmagukat sajnáltatva adják elő történteket inmàr 20-30 éve. Sose nézték a fejlődést vagy a gyerekeik érdekét e tekintetben, inkább megrekedtek a konfortzónájukban. Megtehették hiszen a szüleik azaz az én nagyszüleim alapvetően az előző rendszerben jól éltek. Sikeresen lakást tudtak szüleim feneke alá rakni, ahogy összekötötték az életüket.

Ebben a lakásban is töltötték egész életüket sose költöztek és sajnos sikerült lelakni ami ugye termesztés egy család életében (mármint az amortizacio) de az ilyenkor felmerülő felújításokat sose végezték el. Gondolok itt a legalapvetőbb tisztasági festésre.

Így a "családi fészek" ahol felnőttem számomra soha sem volt az a kedves és meleg otthon, ahogy sokan megnyílvánulnak róla, hanem csak a szégyen forrása melyet titkolnom kellet a baráti köröm elől.

Mindezt nem lehet egy kalap alatt említeni az ún. tisztes szegénységel, ahol is a szülők vállvetve küzdenek azért, hogy erejükön felül mindent megtegyenek gyerekeikért. Itt a lustaság, nemtörődömség, a pazarlás olyan elegye miatt alakult ez, ami mindig is elszomorított.

Voltak hónapok, hogy a redukált fizetésük és ezzel párhuzamosan mégis hatalmas kiadások (mert ugye alkohol és cigaretta is mindig kellett h legyen nekik) okán a diakmelós teljes fizetéseimet kellett beadnom a "közösbe".

Ami a kapcsolatukat illeti többszöri válás, se veled se nélküled kapcsolat után mindig kikötnek egymás mellett előbb utóbb. Ennek a járulékos dolgai, költségei is persze elősegítette, hogy sosem volt pénz semmire.

Szóval alapvetően ilyen sör,cigi meglegyen típusú ám mégis rendkívüli önérzetes emberek, akikkel egyszerűen nem tudok de mostanára már elértem, hogy nem is akarok mit kezdeni.

Soha nem volt egy családi nyaralás (nem szerettek sehova menni inkább lepasszoltak rokonoknak), az életről nem tanultam tőlük semmit. Csak a kínlódást átélni, hallgatni,elviselni amit képviseltek.

Persze számukra ez nem így jön le hiszen mindig is készségesen és naivan magamat hibáztattam mindenért fiatal koromban nem tudtukra adva a véleményem róluk.

Amit azóta már nagyon megbántam.

Igazából azóta rájöttem,hogy pszichológiai hadviselés "áldozata"lettem, ahogy sokan másik akár ilyen vagy más formában.

Hála istennek már jó ideje külön élek, és teljesen máshogy alakítom a saját életem.

Àm a családi összejövetelek nálunk nagyon siralmasak ebből kifolyólag.

Mindenki a saját mikorokörnyezete szánalmas dolgait illetve a politika felületes dolgait próbálja a másikra ràerőszakolni természetesen sikertelenül. Számomra ezen dolgok egyáltalán nem lényegesek és nem szolgálják a fejlődésemet. Kín igazából ezeket átélnem már. És ami a legszomorúbb, hogy nem tudom már kezelni. Sokkal ingerültebb vagyok ilyenkor mindenkivel a környezetemben, ami alapvetően nem tudatos.