Nem tudom tisztelni az apámat, más is van így ezzel?

Itthon ''dolgozik'', a nap legnagyobb részében tévézik meg alszik vagy alkoholizál. Soha nem volt hozzám türelme, anyám az egyedüli, aki bevételt hoz haza, mégis nagyon el van magával, azt hiszi mindenki felett van, ő a legjobb, amihez ő nem ért az nem is fontos, mindenki hülye cssak ő nem. Barátaim nem szívesen jönnek hozzám, kisebb koromban sem jöttek mert azt mondták félnek tőle (nagyon hirtelen mérges lesz és ordít, nagyon ijjesztő aki nincs hozzászokva). Nagyon meg tud bántani másokat észre sem veszi, bocsánatot sosem kért, nagyszüleimmel(az ő szüleivel) nagyon csúnyán beszél, állandóan szídja őket elhordja őket mindennek, azt szokta mondani nagyapámnak, hogy még egy állatnak sem nézi őt, egyszer nagyanyám sírva mondta el, hogy bement hozzájuk pénzt ,,kérni" vagyis azt mondta, hogy adjanak neki 400.000 forintot mert jobb helyen lesz nála, mégis milyen ember az ilyen? hogy tudja elkérni két alacsony nyúgdíjasnak az összekupotgatott pénzük egy részét? Nem bírja elviselni, ha nincs a központba és mindig neki kell legyen igaza, olyan nyers, engem is nagyon sokszor megbántott, főleg a külsőmre tett megjegyzést.Semmiféle tiszteletet nem érzek iránta, inkább elfojtott agressziót, nem tudom tisztelni.Nem éreztem azt soha, hogy mellette biztonságba lennék, nem alakult ki apa-lánya kapcsolat, sosem törődött velem igazán, az volt a fontos, hogy jó eredményeket érjek el, gondolom azért, hogy evvel is tudjon hencegni és többnek érezze mgát, hogy ő milyen nagyszerű, hogy ilyet gyereket nemzett, de akkor sem rám büszke. Van még így valaki? Esetleg valami csoda folytán változott ez valamikor? Megváltozhat az ilyen? Egyre kevésbé érdekel, még szeretni sem tudom, érez így valaki még? Mesélne róla?