Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit a szüleid mondtak Neked?

Apám szerint egy drogos b.zi (egyik sem igaz) voltam, aki neki a legnagyobb szégyene, mert a testvérei kölykei mind egyetemet végeztek én meg csak szakmunkaskepzot.

Fizikailag sosem bántalmazott, de egész életemben undorral és utalattal viselkedett velem.

Folyamatosan hallgattam a mocskolodasat, minden voltam csak jó nem. A lelkem kitehettem akkor is talált bennem hibát.

Ez odáig fajult, hogy antidepresszánsokat kellett szednem amit nyilván orvos írt fel, apám szerint csak azért "tömöm magam tele bogyókkal, hogy be legyek állva."

Csak a halála után jöttem rá, mennyire nagyon gyűlöltem és féltem tőle. Sok éve ennek, de ma már ki merem jelenteni magamnak, hogy jobb is így, mert valószínűleg azóta rég öngyilkosságba hajszolt volna.

(a vicces az egészben, hogy a testvéreimet szerette, holott az egyik egy ordas nagy k.va nem dolgozik stb, a másik meg 20 forintért bármire képes lenne, nem ismer sem istent sem embert ha pénzről van szó.)

Anyukám teljes ellentétje volt, ő egy imádni való igazi jó anya

Anyám szövegeiből bármit idézhetnék, 18 éven át hallgattam. Az esetek nagy részében a külsőmre tett megjegyzéseket, ezért mindig úgy álltam hozzá, hogy milyen ronda vagyok. Nem értettem, miért dicsérget annyi másik ember, még volt, hogy az utcán is leszólított idegen (sokszor nő), hogy milyen szép arcom van, modellkedek-e. Anyám minden ilyen után fokozottan hangoztatta otthon, hogy ocsmány vagyok és kövér, mint egy disznó.

Aztán egyszer egy távolabbi ismerős azt mondta anyámnak, hogy "De szép a lányod. Honnan az istenből örökölt ilyen gyönyörű szemeket?"

Erre nem is kellett más anyámnak, bájvigyorgott egy sort, aztán otthon kaptam az ívet egy hétig nonstop, hogy szarul nézek ki, meg inkább vegyem le a fotómat facebookról, mert hányingerkeltő vagyok.

Meg persze ilyenek, hogy "egy kis patkány vagy, aki nem tud szeretni".

"Összeillenél azzal a deszkás gyerekkel, mert ő olyan lelkes, te meg olyan semmilyen."

Aztán volt olyan, hogy apummal vásárolni mentünk. Egyszer csak csörgött a telefon, és anyum sipítozott bele, hogy tönkretettük a barátaimmal a paplant, biztos összebarmoltuk és beáztattuk valahogy, mert összement, kibolyhosodott és sárga volt. Apum átvette a telefont, leüvöltötte, és kiderült otthon, hogy egy olyan paplanról beszélt, ami eleve olyan volt, a nagyszüleim használták eredetileg, és a barátaimmal simán azért vettük elő, mert fáztunk. Nem emlékszem, akkor se fogtam fel, hogy miket mondott, csak hogy ocsmányságokat ugyanilyen hangnemben.

De olyan is volt, hogy részegen felhívott otthonról, amíg én hazafelé buszoztam, hogy összepakolunk és elmegyünk Mucsaröcsögére az ő távoli rokonaihoz, és már nagyon vár haza (utoljára gyerekkorában volt ott).

Aztán volt olyan, hogy leköpte a bizonyítványom, mert volt pár hármasom.

Kisérettségi reggelén megvert, mert (?) megkértem, hogy vasalja ki a blúzomat, és közben azt mondogatta, hogy üssek vissza.

Rendszeresen azt mondta, hogy úgy nézek ki, mint egy krva.

Apummal jobb volt a viszony, de ő is ivott mindig. Részegen fogdosott, lefényképezett napozás közben titokban, odadta a telefonját, hogy töltsem le neki a képeit a gépre, és volt rajta olyan felvétel, amin épp kiverte. Egyszer részegen bejött a szobámba kötözködni. Rámparancsolt, hogy üljek az ágyra, azt hittem, megerőszakol. Kifelé kezdtem lökdösni, mire a torkomnál fogva a sarokszekrénynek szorított. Valahogy lefejtettem az ujjait és kidobtam a szobámból, majdnem leesett a lépcsőn. Bezárkóztam és hívtam a tesómat, aki már külön élt, de nem vett komolyan, pedig szerettem volna, ha értem jön.

Most mindkettejükkel megvagyok, őszinte vagyok velük, sokszor kikérem a véleményüket, ők is egyre többet megosztanak magukról és pl. a gyerekkori traumáikról. De ha ittasak, nem is töltök velük időt. Ha látogatóba megyek, már fordulok ki az ajtón, ha részegek.

"téged olyan jó cseszegetni"

(igazából konkrétan nincs olyan, ami fájdalmas lett volna, csak ez az egy, amit kitudok emelni)

amúgy mi ez a tulajdonság, hogy mindenért be kell szólogatni? (szerencsére annyira komoly dolgokat nem szoktak mondani, mint amiket eddig olvastam, fizikálisan meg nem tudnak bántani :), de eléggé idegesítőek néha)

Meg mikor bármit mondok, azt ellenem fordítják, szóval jól át kell gondolnom, hogy milyen szavakat használok, meg hogyan is beszélek o_o