Miért van az, hogy senki nem látja át, hogyha valaki szerepet játszik? Én észreveszem, ha valaki nem önmaga, még akkor is, ha nem is ismertem előtte. Az anyja meg az apja hogy hogy nem veszi észre?

A nővéremről van szó. Már első osztálytól kezdve egy felvett szerepet játszik mindenki előtt. Ő a jó kislány, ő a szent, anyuci meg apuci szeme fénye. Nem testvéri féltékenységről van szó, többen mondták már, hogy látszik rajta, hogy szerepet játszik, mesterkélt, nemcsak én gondolom így. Anyámat, apámat, meg az egész rokonságot olyan ügyesen meg tudja vezetni ezzel a szereppel, hogy észre se veszik.

Eljátsza, hogy ő az önérzet mintaszobra, a kétlábon járó becsületesség. Amikor felsős volt, kapott egy beírást, 3 napig sírt és bezárkózott a szobájába miatta. Anyám meg elkezdte mondani, hogy jaj, milyen önérzetes és tisztaszívű ez a lány, és mennyit sír azért, mert puskázott, és milyen ügyesen belátta, hogy ő volt a hibás, közbe meg csak azért sírt, mert lebukott, és a beírás mellé egyes lett a dolgozata.

Megszól mindenkit, akin haspóló van, mert k--ás, de az bezzeg nem k----ás, amikor megcsalja a barátját.

Meg nem egyszer volt olyan, hogy megvezette anyámékat, hogy egy barátnőjénél alszik, aztán a kiscsajjal meg az anyjával a boltba találkoztunk, és kiderült, hogy nem is náluk aludt. A nővérem úgy magyarázta el ezt az egészet, hogy egy másik Emese nevű osztálytársánál aludt, pedig neki csak egy Emese nevű osztálytársa van, a nyakamat teszem rá, hogy valamelyik fiújánál aludt. De ugye ő az erkölcsösség, becsületesség mintaképe.

Miért nem veszi észre senki, hogy szerepet játszik és csak álszenteskedik?