Éreztétek már magatokat harmadik keréknek?

Nem is tudom, hol kezdjem.

Sajnos még mindig az anyámmal és annak a férjével lakom, nappalis vagyok és nem tudok albérletre félretenni részmunkák által szerzett, gyakorlatilag 0 fizetésből.

25 éves lány vagyok, később tudtam elkezdeni a felsőfokú tanulmányaimat, mert érettségi után rögtön dolgoznom kellett a szűkös anyagi körülményeik miatt...igen, rájuk értem, mert elherdálták a pénzt.

Annyit érdemes tudni, hogy az anyám már kicsi koromban éreztette velem, hogy kolonc vagyok a nyakán. A dédmamám vigyázott rám mindig, amíg ő szinte naponta járt el bulizni, férfit fogni és mindig pofákat vágott, amikor a törődését igényeltem.

Ez olyasmit okozott bennem, hogy azt hiszem, ha megtöröm a hàtam ès a másik kedvét keresem, magamat háttérbe szorítva, akkor kaphatok szeretetet.

Amikor férfit szerzett magának, mindig nekem mondta, hogy viselkedjek...nem a pasasnak kellett az én "kedvemet keresnie ".

A jelenlegi férje egy büdös, mocskos bunkó, aki ráadásul még a vetélytársának is tekint engem. Nagyon rondán bánt velem pici koromtól kezdve, és ha az anyukámnak elmondtam, rögtön sírni kezdett és engem hibáztatott, hogy én elüldözöm a szerelmét.

( egyszer leköpött, amikor 11 voltam, folyton szìdott, beletapsolt az arcomba, azt mondta, húzzak a g*cibe meg ilyen szép dolgokat egy kislánynak...ja, és előttem éltel nemi életet, úgy hogy èn a szoba másik sarkában feküdtem, külön szobám nem volt )

Ekkor megtanultam elnyomni mindent, ha valami fáj nekem, azért csak én vagyok a hibás.

Annyi rossz van, hogy soha nem érnék a végére..

Jelenre térek.

Most ez durva lesz, amit írok, de még mindig nincs külön szobám. Egy szobában vagyunk azóta...a fizetésemből felhuzattam egy válaszfalat, de ennyi. Igen. Gondolkodtam is azon, hogy felakasztom magam, mert semmi tekintettel nincsenek rám. Nekem mindent tolerálnom kell.

Csak egymásra figyelnek oda.

Szóval...tegnap arra ébredtem, hogy hajnali 3-kor beszélgetnek, a férje kiment és elkezdett zajongani a konyhában..nem csukta be az ajtót, mivel az anyám is ébren volt..az, hogy én aludnék, abszolút nem érdekli.

Erre eléggé dühös lettem, de nem tehettem semmit...az anyám csak annyit mondott, hogy mi a f*sz bajom van...mintha én lennék a problémás, mert zavart a férje bunkósága.

Elkezdte este ordíttatni a zenét a szobában, kimenekültem a konyhába tanulni, az anyám meg csak bólogatott, hogy ez van....eszébe nem jutott volna rászólni arra a parasztra.

A többit le sem írom, de elviselhetetlen a közeg...csak egymás számít nekik...megpróbáltam ezt ma elmondani az anyámnak, mire azonnal saját magát állította be sértettnek, azt mondta, hogy egy hülye, duzzógós szar vagyok, és irìgy, mert a férje szereti őt...aztán azzal kezdett zsarolni, hogy majd koronás lesz és meghal miattam, aztán majd én biztos örülni fogok. Teljesen kifordította a szavaimat...annyit tudnék még mesélni, de soha nem lenne vége a kiírásnak...jól esett ezt most kiengedni magamból..

Én ezt már nem bìrom tovább...így nem tudok egyetemre járni...meg sem kellett volna születnem.

Köszönöm