Túlreagáljuk vagy jogosan áll a cirkusz a családban?

Szóval azzal kezdeném, hogy engem a szüleim 2 éves koromban elhagytak és a mamán nevel. A bátyám felesége terhes lett 2 évvel ezelőtt és azóta anya (vagyis a mamám) elég szurkálódó. Többször beleszólt a magánéletükbe, a házasságukba, gyereknevelésbe. Természetesen a tanács nem probléma, viszont ő rá akarja erőltetni az emberre a dolgokat. Ez a kettejük kapcsolatára nagyon kihat. Igazából én is hibásnak érzem magam, mert amiket anya elmondott nekem, azokat én tovább mondtam, azt hittem ezzel segíteni fogok.

Most nem nagyon járunk ki a bátyámékhoz, mert anya nem szereti a feleségének a családját. Együtt laknak egy nagy házban. Szeretném megoldani ezt a helyzetet valahogy, mert ez így mindenkinek tönkre teszi az életét. Nekem nagyon fontos a család, hogy együtt legyünk, a közös vasárnapi ebédek. Elvileg anyának is fontos, mégis mindig kitalál valamit, hogy ne kelljen ott lenni egy egy ilyen összejövetelnél.

A másik dolog, hogy több ember mondta, hogy vegyem fel a kapcsolatot az apukámmal. Egyre jobban érzem, hogy én is szeretném, készen állok rá, viszont anya szinte biztos biztos, hogy kitagadna a csalásból, ha ez megtörténne. Nem szívleli őt/őket, pont azért ami történt. A bátyám és a családja mondta, hogy ők mindenben mellettem állnak és segítenek amiben tudnak. Szerintetek ez így mennyire működne? Titokban megismerni az igazi apukám, aki talán segíteni is tudna. Köszönöm a válaszokat! :)