Anyám kiborult (nagyon). Mit tegyek?

És ki is tagadott. Szó szerint azt mondta az ajándékaimra (mielőtt kidobta volna őket,) hogy ezek egy halottól való emlékek, mert számára halott vagyok. Meg, hogy nem az anyám többé. Máskor is mondott már ilyeneket, de utána úgy tett mintha semmi nem történt volna, most viszont napok óta ilyen. Apám szerint türelmesnek kéne lennem még pár napig, amíg lenyugszik. És addig csendben, megkéne húznom magam, mert sajna én is olyan vagyok, hogy ha beszól valamit nem tudok csak csendben ülni, mert mindig visszaszólok neki (semmi csúnyát, csak megvédem magam). Erre anyám még idegesebb lesz, hogy mit pofázok én vissza (még ha nem mondok semmi rosszat akkor is). Apám szerint pont ezt nem kéne, visszaszólnom, meg reagálnom a sértéseire, de mit kéne tennem, nyeljek le mindent? Meg olyan érzékeny, nyúllelkű vagyok, hogy amikor ilyeneket mond nem bírom sírás nélkül, mert tudom, hogy nehéz velem, de ezt akkor sem érdemlem szerintem. Szóval csak ezért, ma több sírógörcsöm is volt, mert nem bírom sírás nélkül.

És most olyan hülyén érzem magam, hogy ennyire mérges rám, hogy nem hajlandó mostantól főzni, mosni rám. Mert egy hülye balhé miatt egyik napról a másikra magam maradtam. Már napok óta balhé van, de eddig mindig rakott kaját elém, meg a ruháimat is mosta, viszont amikor ma beszólt valamit és én visszaszóltam akkor annyira begurult, hogy akkor mondta, hogy levette a kezét rólam, és oldjak meg mindent magam. Mindenkire hajlandó főzni a továbbiakban is (még apámra is, akit ki nem állhat, mindig nekem panaszkoik róla), csak rám nem. Ez annyira megalázó, hogy ennyire levegőnek néz.

1-es, igen bocsánatot kértem tőle többször is, de ez benne van a kérdésemben.

3-as, hát én sem örülök, hogy ilyen életképtelen vagyok, de anyám még a legkönnyebb dolgokat sem engedte, hogy én csináljam (pedig én akartam volna). Most kezdtem volna el egy kicsit önállósodni, takarítani eddig is takarítottam, viszont főzni nem engedett magamtól soha, mert az ő konyháját más nem használhatja. Mondjuk így nem tudom hogyan akarja, hogy én főzzek magamra, mert majd azért is ordít, hogy oldjam meg máshogy, de az ő konyhájába tuti nem engedne főzni. Apám tud főzni, de ehetetlen, egyáltalán nem ért hozzá. Nem hiába nem ő főz. Szóval az sem megoldás, hogy ő főz majd rám, mert nincs hozzá érzéke, meg olyan igénytelen, nem mossa meg a zöldségeket, húsból sem vágja ki a vért, szóval nincs is nagy gusztusom az ő főztjéhez.

4-es, annyi a lényeg, hogy megbántottam anyámat, ő nagyon mérges, ennyire még sose volt, azt mondta levette a kezét rólam, mostantól oldjam meg a kajálást is magamtól ahogy akarom, meg mossak magamra, mert ő nem hajlandó tenni értem semmit. Hiába van itt apám, vele nem jó a viszonyom, soha nem is volt. És nem bírok ebbe a feszültségbe lenni már tovább, mert napok óta ezen balhézik anyám, kitagadott meg mindennek elmond. Így nem merek magamtól lemenni enni sem, mert anyám teszi rám a megjegyzéseket ha megjelenek, az meg nem hiányzik. Viszont így éhezek, mert inkább az mint a feszült légkör, ugyanis ha beszól valamit nem bírom megállni, hogy ne sírjak. Sajnos túl érzékeny vagyok. Előre félek, hogy majd reggel hogy merek lemenni reggelizni (azt mindig magamnak csinálom), de nem hiányoznak anyám megjegyzései.

5-ös, tényleg volt ilyen kérdés? Az nem én voltam, de sokszor vagyok vele így én is, főleg mikor balhé van itthon, de meglepő, hogy rajtam kívűl van aki még így van vele.