Felnőttként ti lelépnétek a szülői házból egyik napról a másikra, úgy, hogy nem is szólnátok előtte senkinek?

Ezt személy szerint csak abban az esetben látnám opciónak, ha a szüleim tettek volna valamit ami miatt teljesen meg akarnám velük szakítani a kapcsolatot.

Egyéb helyzetben nem is tudom ezt elképzelni. Ha valakivel együtt lakik az ember akkor azért szokás szólni a másiknak még akkor is ha csak elugrik az ember otthonról. Nyilván nem azt mondom hogy ha nincs otthon senki akkor üzenetet kell hagyni hogy heló elmentem moziba, vagy hogy fel kell ébreszteni mondjuk a többieket, de alapvetően ha csak éppen megy el valaki otthonról és a család többi tagja filmet néz vagy bármi, akkor szerintem annyit igazán illik kinyögni hogy sziasztok, majd pár óra múlva jövök. Ha meg egy hosszabb távollétről van szó, akkor úgy gondolom igenis illik erről tájékoztatni az otthoniakat, nem kell feltétlenül az orrukra kötni hogy kivel és hova mész, de ha felnőtt vagy ha nem, szó nélkül lelépni napokig azért nem túl szép dolog, ilyenkor szerintem természetes hogy az ember aggódni kezd. Egy elköltözéskor ez nincs másképp, milyen már az hogy évekig együtt laksz valakivel aztán egyszer csak arra mennek haza hogy üres a szobád? Én még a lakótársaimtól is elszoktam köszönni ha elköltözök egy lakásból, ez alapvető tisztelet úgy gondolom.

Igen, én anno megtettem. Egy darabig egyedülálló anyaként anyámmal kellett élnem. Csupa jó szándékkal ugyan, de tokenre vágta a gyerekemmel való kapcsolatomat és alá ásta a szülői tekintélyemet. Így aztán egy nap fogtam magam és a gyereket és se szó, se beszed másik országba költöztem.

Azóta anyám érti és megérti miért tettem, a kapcsolatunk pedig gyökeresen megváltozott, jó irányba.

Nézd, ez az okoktól függ.

Ha csak azért költözöm, mert önálló életre vágyom, akkor természetesen közlöm a családommal. Ha esetleg bántalmazás/extrém rossz viszony miatt, akkor csak egy cetlit hagyok.

Én 18 évesen költöztem albérletbe, akkor már csak apám élt, elmondtam neki, megbeszéltük. Fiatal lányként féltett, de nem volt ellenére. Igaz a féltés megmaradt mikor 30 voltam akkor is, ha élne, még most 36 éves koromban is féltene. :)

Azért szó nélkül ne tűnj el, minden szülő félti a gyerekét.

Szó nélkül azért nem kellene eltűnni.

A másik az, hogy arra azért számíts, hogy ilyen esetben (ha lelépsz, és le van tojva mindenki), akkor majd örökölni sem fogsz (20-30 év alatt megtalálják a módját, hogy a másik, kedvenc gyerek kezére játsszák a lakást/házat). Szóval csak óvatosan.