Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Szerintetek jogosan zavar,...

Szerintetek jogosan zavar, hogy a családom nem támogat semmiben sem és nem vesznek komolyan?

Figyelt kérdés
Mindig teljesen átlagos gyerek voltam, sőt akár kifejezetten jó gyerek, aki szófogadó, szabálykövető, következetes, megbízható stb. Soha nem volt velem semmi komoly probléma (pl. magatartásbeli, drog, alkohol stb.), jól tanultam, “normális” dolgokkal töltöttem a szabadidőmet, nem kerültem rossz társaságba, még tini koromban sem volt semmiféle kilengés. Most is teljesen átlagos életet élek, tanulok és jelen pillanatban nagyrészt otthon vagyok. Ennek ellenére a családom (szüleim és a testvérem) mind úgy kezelnek mintha valami buta, agyatlan, felelőtlen, felvágós, felszínes, idióta lennék. Úgy érzem mindig túlféltettek, tehát pl. úgy engedtek el osztálykirándulásra is, hogy egy fél órás kioktatást kaptam, hogy “ne drogozz, ne igyál, ne cigizz...” miközben kb. normális szociális életem vagy barátaim sem voltak. Bármi ötletem volt, bármi célom volt, bármi érdekelt, bármit szerettem volna kipróbálni vagy megtanulni, ők sosem támogatták és elmondták, hogy ez ezért és ezért nem jó, felejtsem el, nem fog működni, nem fog menni, nem nekem való, nincsen semmi értelme, minek stb. Ne olyasmire gondoljatok, hogy pl. kitaláltam volna, hogy én most mindenképpen világhírű színésznő leszek vagy körbeutazom a Földet.... hanem szimplán el akartam menni dolgozni, el akartam kezdeni egy okj-t, gondolkoztam a jövőmet illetően (hogy mivel szeretnék majd foglalkozni), meg akartam tanulni egy nyelvet, el akartam kezdeni egy új hobbit vagy sportot, tehát teljesen hétköznapi dolgok. Mindre valami negatív reakciójuk volt csak. Mindenbe belekötnek, mindent leszólnak és semmit sem tudnak elfogadni, ami nem egyezik 100%-ban a saját véleményükkel. Maximum kinevetnek vagy elmagyarázzák, hogy miért is vagyok hülye... Nekem ebből már kezd elegem lenni, mert ez nagymértékben ront az önbizalmamon és a motivációimon, pont nem ezt várnám a saját családomtól.
2021. febr. 16. 11:24
1 2 3
 1/22 anonim ***** válasza:
64%
hát nálam pont nem átlagos az, akinek nincsenek barátai.
2021. febr. 16. 11:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/22 anonim ***** válasza:
94%

Mivel a tinikorodról múlt időben beszélsz, ez azt jelenti, hogy nem vagy már tini, hanem felnőtt vagy.

Egy felnőttől meg elvárhat, hogy reálisak legyenek a céljai, vágyai és ha te tisztában vagy vele, hogy neked ezek így vannak, akkor miért érdekel, hogy ki és mit mond?

Járd az utadat, építsd önmagad, elvégre te fogod a döntéseid jó vagy rossz következményeit viselni!

2021. febr. 16. 11:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/22 anonim ***** válasza:
83%

el akartam menni dolgozni, el akartam kezdeni egy okj-t, gondolkoztam a jövőmet illetően (hogy mivel szeretnék majd foglalkozni), meg akartam tanulni egy nyelvet


És elmentél dolgozni, elvégezted az okj-t, megtanultad a nyelvet? Gondolom, egyik sem, csak jó másra fogni, miért nem érsz el semmit...

2021. febr. 16. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/22 anonim ***** válasza:
100%
* elvárható
2021. febr. 16. 11:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/22 anonim ***** válasza:
97%

"...vagy elmagyarázzák, hogy miért is vagyok hülye..."


Ha érvekkel alátámasztják és téged meg tudnak győzni, hogy hülyeséget tervezel, akkor hol a gond?

2021. febr. 16. 11:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/22 anonim ***** válasza:
100%

Kevés az infó.

Nem ismerünk - ellentétben a családoddal - és nem ismerjük, hogy mikről akartak lebeszélni.

Nagyon durva példa, de ha nekem lenne egy virágporra allergiás gyerekem én is lebeszélném, hogy virágkötőnek menjen, holott ez mások esetében teljesen hétköznapi, reális cél.

2021. febr. 16. 11:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/22 A kérdező kommentje:

1-es Ez is valaminek a következménye. Oviban és általános iskolában még voltak barátaim, de középiskolában már egyáltalán nem. A szüleim soha nem engedték meg, hogy átjöjjön hozzánk valaki és én sem mehettem el igazából senkihez és sehová (így értelemszerűen nem is hívtak, nem keresték a társaságom). A sulin kívül pedig nem is volt más társaságom (mert nem járhattam pl. sportolni vagy bármi egyéb szabadidős/hobbi stb. társaságba, szakkörre és hasonlók).

2-es Igen, már felnőtt vagyok, de attól még zavar a hozzáállásuk. Így nőttem fel, tehát ezt nem is egyszerű elengedni és szerintem már csak ezért is foglalkozom a véleményükkel, hiszen ezt tulajdonképpen "belém ültették". Másrészt pedig a környezetemben is azt látom, hogy az ember életében a család egy biztos pont, a családtagokban meg lehet bízni, a család támogat stb., és én is vágynék erre.

3-mas Valami megvalósult, míg más nem. Alapvetően nem tartom igaznak azt, hogy "nem értem el semmit", mert azért pár dolgot sikerült megvalósítanom és ennek végülis örülök (pl. egyetemre járok, van két felsőfokú nyelvvizsgám és a harmadik nyelvet elkezdtem tanulni, tanultam külföldön), de mindig eszembe jut, hogy mennyivel jobb lenne, mennyivel jobban érezném magam, mennyivel több önbizalmam lenne, mennyivel előrébb lennék, mennyivel több motivációm és erőm lenne stb., ha a családom támogatna és nem csak visszahúzna.

5-ös Nyilván nem erről van szó, hogy "érvekkel alátámasztják és meggyőznek"...

6-os Teljesen reális célokról van szó, amik megvalósíthatóak és nincsen semmiféle akadályuk. Hogy mondjak egy konkrét példát: el szerettem volna menni egy asztalos tanfolyamra az egyetem mellett, de az hülyeség, semmi értelme nincsen, halott szakma, nem lehet belőle pénzt keresni, nem fogod megtanulni, nem érdemes, kamu stb. Így képzeld el.

2021. febr. 16. 12:09
 8/22 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, 6-os vagyok.

Mivel nőként írtál magadról (...világhírű színésznő leszek...) talán megdöbbentette őket, hogy asztalos akarsz lenni.

Mondjuk én támogattalak volna benne, de az igazi asztalosság nem csak egy tanfolyam, hanem évek és inas évek. Hacsak nem bútorlap összecsavarozó akarsz lenni, de ahhoz még tanfolyam sem kell, csak egy kis kézügyesség.

2021. febr. 16. 12:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/22 Müller Milán válasza:
97%

Teljesen megértem a helyzeted, mondjuk én még nem éltem meg annyi helyzetet, de azért akad bőven. Csak az a különbség köztünk, hogy én nem panaszkodom a családom miatt, amiért nem egyezik a véleményünk bizonyos dolgokban, hanem oda állok eléjük, és elmondom, hogy tapasztalatot akarok szerezni elmegyek dolgozni. És inkább több napon keresztül veszekszem mindenkivel, de végül belátják, hogy nem tudnak lebeszélni róla. Ha egy kicsit is tökösebb lettél volna, simán elérted volna akármelyik hirtelenjött álmodat is! Kár, hogy felnőtt fejjel még mindig mások véleményére támaszkodsz, és segítségét kéred mert annyira nem vagy még önálló, hogy ezeket magadnak meg tudd oldani.

Csak rajtad múlik, mit és mikor akarsz megcsinálni, és elérni, ha tényleg akarsz asztalosnak tanulni akkor nem kéred ki mindenki véleményét, és jobban utánajársz, hogy el tudd mondani miért lehet vele jól keresni, vagy éppen miért menne neked annyira jól ez a szakma.

2021. febr. 16. 12:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/22 A kérdező kommentje:
8-as Persze, de minden szakmával kapcsolatban el lehet mondani, hogy nem a tanfolyamon tanulod meg és évek kellenek hozzá mire elsajátítod. Valahol el kell kezdeni. A nemeknek pedig szerintem semmi jelentősége nincsen, nem ettől függ, hogy el tudsz-e végezni egy adott munkát vagy sem. Valamint ez csak egy példa volt, de gondolom az is megdöbbentette őket, hogy nőként szeretnék nyelvet tanulni vagy dolgozni.
2021. febr. 16. 12:32
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!