Hogyan tanulhatnék meg főzni, ha anyám ilyen?

Majd, ha elköltözöl, főzhetsz, addig meg hagyd a francba.

Én is akkor tanultam meg főzni, mikor a exemmel összeköltöztem, előtte ha bármit készítettem, mostohaanyám fintorgott rá, lemoslékozta, aztán egyszerűen kitiltott a konyhából.

Ennyit erről, ostoba emberekkel nem lehet mit kezdeni. :D

Én csak akkor kezdtem el főzni, amikor az egyetem kezdetekor elköltöztem koliba. Magamtól tanultam meg elkészíteni azokat az ételeket, amiket szeretek és szívesen megcsinálok, megeszek. A neten néztem videókat és azokat követtem, illetve a magamtól próbáltam kitalálni, hogy mégis mit hogyan kell, próbálkoztam. Nyilván nem sikerült minden elsőre, de ez is a tanulás része.

Ha otthon vagyok soha nem főzök, mert az én anyám is ilyen. Ő a tipikus mártír, aki folyton panaszkodik, hogy neki mennyi dolga van, neki nem segít senki, ő nem győzi stb., de nem hagyja, hogy más is főzzön például. Soha nem tanított engem főzni, mert minden ilyen próbálkozásból veszekedés lett vagy kikapta a kanalat a kezemből, hogy majd én megcsinálom... konkrétan abba is beleszól, hogy pl. rossz irányba keverem a tojást. Úgyhogy én ezt elengedtem és ezt ajánlom neked is, majd megtanulsz főzni magad és addig max. akkor próbálkozol, ha anyukád nincsen otthon.

Lehet, hogy ez a szeretetnyelve, mármint a főzés, ő finomakat főz a családnak, akiket szeret. Tényleg kiröhögött? Próbáltad neki megmondani, hogy mit érzel, amikor elutasítja a kérést? Vagy mindig csak odáig jut a kommunikációtok hogy hadd segíts, ő pedig erre azt mondja, hogy nem kell.

Álltál már oda, hogy anyu, úgy szeretnék megtanulni főzni, én tényleg vágyom rá, és boldog lennék, ha te tanítanál, és kérlek ne nevess, mert az rosszul esik, és igazad van mikor azt mondod, hogy nekem ez nem megy, de szeretném, ha menne, segíts anyu? Mert ez az, amikor beszélsz vele, amikor nem idegeneknek leírod a szitut merthát vele nem lehet beszélni. Lehet, hogy mégsem olyan.

Lehet, hogy ez a szeretetnyelve, mármint a főzés, ő finomakat főz a családnak, akiket szeret.

Hát ezzel inkább pszichológushoz kéne menni. Ennyi erőve nekem meg az a szeretetnyelvem, hogy embereket eszek. Ráadásul 1 hónapon keresztül, mindig csak kicsiket vágok, és beforrasztom a heget, hogy tartós legyen a cucc. Infúzióval táplálom a testet, amibe vitaminokat, ásványi anyagokat oldok fel, mert szeretem.

Szerintem csak akkor tudsz főzni ha vállalod a konfliktust..sajnos vannak ilyen nők. Sőt férfiak is, en apósnál vettem észre hogy azert nem tanította a fiainak a szerelést stb mert az nem sikerült volna tökéletesre. Szóval segédkezni lehetett, de érdemben reszt venni nem. Valahogy ő nem tudta felfogni hogy nem az a lényeg hogy pl.tökéletesen csíkmentes legyen a festés hanem hogy közösen megcsinálják es atadhatja a tudast. Hasonló lehet anyadnal. Tökéletesen ő tudja a tiéd meg úgyse lenne olyan jó. Csak ezek azt felejtik el hogy ők.sem így születtek, hanem gyakorlással jutottak el ideáig.

Valahogy erre kene hatni hogy fogadja el hogy semmi sem sikerül tökéletesre elsőre, meg hogy rajta kívül mas is csinálhatja jól ugyanazt a munkát, ő attól nem kevesebb. Örüljön hogy átadhatja a tudást. Csaladtagok nem tudnak ebben segíteni? Hátha masra hallgat.