Akit pici korában nem keresett az apja mennyi idősen jutott el odáig hogy már nem érdekelte és ha keresné se találkozna vele?

4000

kb 13

16 évesen ha jól emlékszem. Előtte még nagyon vágytam a szeretetére

Én elég kicsi voltam mikor elváltak anyámmal, azután le se tojt minket apánk. Soha nem is hiányoltam, egyszerűen nem volt része az életemnek.

3 éves korom óta lelépett, azóta nagyon eszembe se jutott. Ha nagyon keresne, akkor nem ellenkeznék, csak hát nekem ő lényegében egy idegen ember, szóval olyan igazi apa-fiú kapcsolat sztem már nem lenne.

engem csecsemőként megnézett egyszer, aztán többet nem. 15 éves koromban anyám saját ötletéből (nekem nem volt erre igényem) szervezett egy találkozót, amire nem jött el. Ritkán került szóba apám, amikor igen, akkor nagyanyám azt mondta, hogy őt elszerette egy másik nő. Néha dühösen gondoltam rá. Aztán egyszer még amikor működött az IWIW, ott megtaláltam és akkor írtam neki egy emailt. Erre elsőre egész normálisan válaszolt, aztán gyáván szabadkozott a második levelében. Képtelen volt találkozni velem. Aztán egyszer egy olyan alkalomra hívtam el, ahol nem min direktbe találkoztunk, hanem én ~ piacoztam, tehát jöttek-mentek az emberek. Megírtam neki, hogy lesz ez a program, én ott leszek. Ott feltűnt, egyszer csak odalépett hozzám, és kezet fogtunk, gondolom előtte meglesett és összeszedte a bátorságát. Kb. 5 percet beszéltünk, aztán elbúcsúzott. Akkor láttam, hogy ő egy egyszerű, nem túl bátor ember, nem érdemes tőle túl sokat elvárni, azóta nem haragszom rá. Anyámmal nem jöttek volna ki, úgyhogy jó, hogy külön voltak. Karácsonykor nekem is küld a szabvány sms-eiből, arra reagálok. De múltkor megkérdezte, hogy hogy vagyok, ettől ideges lettem és erre nem reagáltam.

Ezt embere válogatja. Van akit kiskora óta nem érdekli, a büszkesége többet ér (már kiskorában is), mint olyan valaki utàn loholjon aki nem törődik vele. Mások meg sokáig àcsingóznak a spermadonor szeretete után.

Ez nem büszkeség utolsó, csak nem hiányzik neki valaki akit nem ismer.