Miért szégyen az, ha valakit támogat a családja anyagilag?

Köszönöm szépen annak aki látatlanba "lenyomorékozott" mert merészkedtem jobb anyagi körülményekkel indulni az életbe, és lehet hogy tegnap éjjel ő jött hozzám ügyeletbe, és elláttam mint beteget.

Maradok tisztelettel, 17#

#21 írd le még légyszi 25x, hogy mennyire jó anyagi körülményekkel indultál, már kezdem érteni, miért nem vagy szimpatikus sokaknak, álszerénységnek hívják, mikor szeretsz felvágni ezekkel, de szerénységbe burkolva adod elő.

Érdekes én is kaptam autót meg egy fél házat, nyaralásokat is fizetnek, a szüleimnek 20 milliós autója van stb szóval nem vagyunk épp szegények, mégsem tudom elképzelni azt a szituációt, hogy két perc ismeretség után én valakinek ezt ecsetelgessem. Engem tényleg szerénységre neveltek, nem egy elkényeztetett liba kisugárzásom van. És olyannal sem találkoztam még, aki ezek miatt megvetett volna. Lehet nem kéne folyton a vagyonotokról papolnod mindenkinek és akkor nem lennél nekik unszimpatikus, nyilván nagyképűnek tűnsz és ez váltja ki belőlük.

22# De azért felsoroltad számokban!!! Hogy mitek nennyit ér.

Nem is vagy nagyképű.

Én elmondtam hogy sosem vágytam többre, mint ami kényelmesen kiszolgál, de te tipikus újgazdag picsa lehetsz ha felvágsz itt a húszmillás kocsival, mert nem éred be kevesebbel.

Köszi nekem elég az ami van.

Szerintem egy bizonyos értelmi szint fölött mindenki igyekszik segíteni a gyerekének.

Én pl azt láttam, hogy körülöttem mindenkinek vettek a szülei 20 évesen egy kis lakást, esetleg egy kocsit, aztán útjára bocsátották, hogy hajrá. Ezek az emberek mind egyetemet végeztek, dolgoznak, és most még jobb körülmények között élnek, mint régen, hisz kaptak szülői támogatást, amit a hiedelemmel ellentétben nagyon is értékeltek.

Nekem ezt nem tudták megtenni a szüleim, és mindig úgy éreztem magam, mintha két körömmel kapaszkodnék egy olyan vonathoz, amiben mindenki más meg bent ül a széken. De ha lemaradok tőlük, akkor ugye nem jutok sehova. Kicsit hülye példa, de értitek.

Mire felnőttem, és jelentősen keserűbben eljutottam a saját ingatlanomig, hitelekkel és rengeteg áldozattal tarkítva, már csak arra tudtam gondolni, hogy akkor se lennék kevésbé talpraesett, ha mindezt a sok energiát nem kellett volna beleölnöm a dolgokba, egész egyszerűen csak időt nyertem volna az életben.

A saját gyerekemet mindenképp szeretném majd támogatni, ha nem is egy komplett lakással, de majd pénzzel minimum. A munkát ő is bele fogja tenni, mert erre én nevelem majd. De az én segítségem az ő időnyerése lesz, ami nekem nem adatott meg.

29# Nem értek veled egyet. Gondold át. Szétosztod a vagyonodat a szegények közt. Okés, eddig szép és jó.

És utána mi történik? Ők ettől gazdagok lesznek? Nem. Két nap múlva ugyanúgy a szarban lesznek? Igen.

Te viszont legatyásodsz, aztán nézegethetsz.

Nézd meg a lottónyerteseket, reality szereplőket a nyereményükkel. Gazdagok lettek? Nem. Megvolt rá a lehetőségük? Meg. Elherdálták a nyereményt? El.

Hát akkor?

Akkor miért utálod a gazdagokat? Mert volt eszük kezdeni valamit a pénzükkel?

És még valami. A gazdag az nem az akire te gondolsz, az a pár ember aki innen onnan sefteli össze a vagyonát. Elárulom neked, a gazdagok 1-2%-a ilyen, és mellette több ezer család, pár él magas életszínvonalon mert tanul, jó helyen dolgozik, és nem utolsósorban baromi jól tud bánni a pénzzel.