Mire gondolnátok, ha megtudnátok valamilyen módon, hogy a 18 éves gyereketek szeret magában beszélni, ha egyedül van otthon?

Ami azt illeti ha nincs senki a láthatáron, akkor szeretek magamba beszélni, úgy mintha két külön személy lennék. Ezt néha rögzítem hangfelvételre, amit egy eldugott CD-n tárolok, így kiderülhetne akár itthon. Néha csinálok hozzá kissebb animációt, a magam szórakoztatására, ha éppen vicces a diskurzus. Csak akkor készül hangfelvétel, ha poénkodva beszélek magammal, tehát az ilyen kiborulásokat, és próbálom magam lenyugtatni magam szitukat nem veszem fel.

Meg szerintem érdekes, vagy szórakoztató beszélgetéseket folytatok magammal. Csak akkor csinálom ezt, ha egyedül vagyok, és nem tudok hívásban sem beszélni senkivel, és még a háziállataim is alszanak.

Szóval mit szólnátok, ha megtudnátok, hogy a 18 éves gyereketek szeret otthon, egyedül, önmagában beszélgetni?