Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Volt már h egy tragédia...

Volt már h egy tragédia segített nektek rádöbbenni h atertekeljetek milyen szerencsések vagytok?

Figyelt kérdés
Egész kamasz koromban lázadó voltam: nem szerettem ha beleszóltak az életembe, ha tanácsokkal láttak el, ha aggódtak értem, egyszóval mindenkitől függetlenedni akartam és emiatt alig beszéltem a szüleimmel, ha beszéltem akkor az csak vita volt. Nyilván voltak nálam rosszabb kamaszok is, mert nem sűrűn jártam bulizni, nem cigiztem el a zsebpenzem meg ilyenek sőt zsebpénzt sem nagyon kértem a szüleimtől, mindig igyekeztem a saját magam által megszerzett és a születésnapi pénzembol gazdálkodni. Emellett még az volt a probléma velem h lusta voltam/vagyok. Nem csináltam meg a hazimunkat, kupi volt a szobámba. Azután egyik barátnőm anyukája meghalt az első Covid hullám alatt tavaly márciusban. És 18 évesen kezdtem el atertekelni a dolgokat ennek hatására... Hogy én milyen szerencsés is vagyok. Annak ellenére h itthon sok a vita nagyon a szüleim között, ők engem mindenben támogatnak és mennyi mindent köszönhetek nekik és sajnálom h ennyi időt elvesztettem erre a kamaszos viselkedésre...Azóta kevesebbet veszekszünk, én is komolyabb lettem ezáltal, és kicsit kezdek visszatalálni a szüleimhez. A lustasagom is kicsit jobb lett mostmár azért kicsit többet segítek és rendet is rakok ..szóval megbántam aki voltam

máj. 2. 20:41
 1/4 A kérdező kommentje:
Most 19 éves vagyok
máj. 2. 20:42
 2/4 anonim válasza:
100%

Szia! Ez nekem 23 évesen jött el. Sajnos már későn, mert rá 2 évvel Édesapám meghalt, akivel sokkal-sokkal több időt kellett volna töltenem.

Hasonlóan rossz kamasz voltam, csak én állandóan buliztam.

24 évesen jöttem rá arra, hogy kéne kezdenem valamit az életemmel. Akkor kezdtem tanulni, többet foglalkozni a családommal, figyelni a környezetemre. Azóta szeretem az állatokat, beszélgetek a szomszédokkal, ha véletlenül összefutunk. Mindig kedves vagyok. Régen bármikor, bárkit felpofoztam volna, "mintha körülöttem forgott volna a világ". Legalábbis ezt éreztem. Egyébként én fiú vagyok, sokkal lassabban jutottam el erre a szintre, mint kellett volna. Irigylem azokat, akik már 20 évesen tudják mi lesz velük, érettebbek.


Ha megfogadsz egy jó tanácsot: Legyél mindig őszinte a szüleiddel és tölts velük minél több időt, amíg lehet. A lustaság egyébként nálam nem lett jobb, hiába kezdtem el egy főiskolát és tanulok angolt. Ha tehetném egész nap csak feküdnék :D Sok sikert!

máj. 2. 20:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
100%
Átlagos tinédzser voltál, nincs ebben semmi megdöbbentő, és óriási botrányaid sem voltak. Láttam én is életeket, amiken teljesen ledöbbentem, hogy te jó Ég, hát én mekkora szerencsés vagyok hozzá képest, nem is tudom, ő hogy bírja. Szóval igen, ha az ember környezetében tapasztal / hall ilyeneket, az tud nagy hatással lenni rá.
máj. 2. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

Körülöttem forog a világ.

Önbizalomhiányos vagyok a testem miatt. Mindig azthiszem, hogy mindenki engem néz és mindenki dagadtnak lát, ezért védekező mechanizmusként bunkó vagyok. Nem kerestem az emberi kontaktusokat sokáig. A családomnak nem árultam el semmit soha.

Aztán anyukám öngyilkos lett. Elmondhatatlanul fáj a mai napig, átértékeltem az életem és már senki véleménye nem érdekel.

máj. 3. 16:35
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2021, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!