Egy gyerekkorban elrontott szülő-gyemek kapcsolatot helyre lehet hozni jóval későbbi években?

Szerintem nem lehet.

Én ugyanígy voltam anyámmal, és a mai napig ez van. Örömeim, gondjaim, bánataim nem érdeklik, és már nekem sincs rá igényem, hogy érdekelje őt.

(N/46)

Gyakorlatilag nem.

A gyerek részéről pedig azért nincs igény több beszélgetésre, mert a szülő következetesen leépítette vele a kommunikációt.

Egy kisbaba, egy kisgyerek még eredendően szeret a családtagjaival kommunikálni. Már azelőtt is, mielőtt megtanul beszélni. Utána meg ...... csak győzd hallgatni. :-)))

Szerintem nem.

Bár nálunk az uralkodós nagy szülők tették kb. tönkre a gyerekkorunk és a szüleim nem mertek nemet mondani.

Pl. nem engedték, hogy a tesómmal külön szobát kapjunk, mert nekik sem volt. A szöveg az volt, hogy nekik se volt és szerették egymást. Képzelem mennyire. Cserébe ahogy telt az idő napi szinten öltük magánélet hiányában egymást és a tesómmal is rossz lett a kapcsolatunk. És annyi mindennel tették ezt. Nem is csoda, hogy nagyon ritkán nézek feléjük is, de a szüleimet sem értettem miért hagyták ezt. Persze az általános kifogás az volt, hogy papa nehogy szívrohamot kapjon, ha ellenkezünk. Bár a nagyanyámat is sajnálom mert az elnyomó kapcsolatban semmi élete nem volt, mert belement az alárendelt szerepbe és kb a lakást nem hagyhatta el engedély nélkül.

Ja és nagyapám az állatokat sem szereti így sokáig macskám sem lehetett valamint a hobbikat is utálja, mert az nem munka. Ahogy a doktori képzésre jelentkezésemmel is nekem estek, mert azt sem tekintik munkának, mivel neki csak a fizikai munka az.

Tudom ez már inkább nagyszülő kapcsolat, de durván hazavágta a fiatal koromat, mert gimis koromig a tesómmal szenvedtünk egy szobában.

8 éves voltam amikor elváltak a szüleim, mert apám fűvel-fával csalta anyámat. 2 hetente kellett látogatnom apámat hétvégente, ahol az anyám volt a téma milyen ostoba. Gyűlöltem oda járni. 16 éves korom óta nem fizetett gyerektartást és a kötelező ünnepi ajándékozáson kívül semmilyen szinten nem támogatott miközben milliókat örökölt az évek alatt. 22 éves koromig tanultam, tehát járt volna a gyerektartás. Gondoltuk feljelentjük, de semmi nincs a nevén. Pedig csak havi 30ezret kellett volna fizetni. Érdekes. Kocsira és nyaralásra volt pénze, de erre nem.

2018 volt az a pillanat amikor ráeszméltem, hogy semmit nem érzek iránta. Azóta kölcsönösen építettük le egymást. Egyszer számon kérte a viselkedésem, én megmondtam, hogy üljünk le és beszéljük meg mint felnőtt férfiak, hogy mi a probléma. Kihátrált. Azóta 3-4 havonta van egy facebook-os sablon üzi és ennyi. Szülinapomra, névnapomra, karácsonyra közel 3 éve nem kaptam semmit. Még egy csokit sem. 6km-re lakunk egymástól, de sosem jutott eszébe még egy tábla csokit se bedobni a postaládába :)

Én úgy gondolom ezt már nem lehet helyrehozni. Semmit sem jelent a személye számomra. Tudom, hogy az apám, de ennyi. Semmit nem érzek.