Óriásit csalódtam a szüleimben. El fog ez múlni valaha?

Ez aranyos.

Naponta 4-5 kérdésnél írja mindenki, hogy nem jó anyóssal lakni.

Most bezzeg vágjon jó képet hozzá anyuka, hogy a mama a nyakukra költözött.

A kedves unokák igazán mondhatták volna, hogy mama, vegyél magadnak egy kicsi lakást, nagyon köszönjük, ha a maradékot elosztod köztünk, nem a te dolgod megoldani a lakhatásunkat. De nem, simán eltűritek, hogy a kényelmetekért cserébe mindenki szar helyzetbe került. Apa, anya, mama.

Nekem nem lett volna pofám elfogadni a lakást.

Jól beolvasnék az anyámnak, hogy örüljön neki hogy a nagyi megtette ami az ő feladata lett volna, elindított az életben, úgyhogy egy szava sem lehet rá.

Ezekután látványosan ignorálnám, gyakorlatilag ugyanazt a bánásmódot gyakorolnám rajta, ahogy ő bánik a nagyival. Csak a nagymama miatt mennék látogatóba, anyára pedig én is pofákat vágnék, meg mondanék rá kígyót-békát ahogy ő teszi a nagymamával. Ez lehet hogy elég nagy pofon lenne neki ahhoz hogy észbekapjon, de ha nem, akkor nem is bánkódnék miatta, az ilyennel őszintén szólva nem is akarnék kapcsolatot tartani.

Hat en azert nagyon meghallgatnam edesanyad velemenyet is errol az egeszrol. Lehet apad csak ultimatumot adott neki, hogy vagy a mama jon, vagy o megy utcara, igy inkabb belement, ki tudja.

Erre a kerdesre igy nem lehet mit mondani sajnos kerdezo, mert nem ismerjuk a masik oldalt.

Az is lehet, hogy a mama nem eppen a jobbik oldalat mutatja otthon es vagy akkor csinalja, amikor apad nincs ott, vagy csak a fater nem veszi eszre, hogy valojaban hogyan banik anyaddal. Vannak ilyen ferfiak, akik jatsszak az alkalmi vakot es suketet, amikor az anyjukrol van szo.

Nem olyan konnyu am egy idos emberrel egyutt elni, mint ahogyan hangzik. Es baromi jol tudjak jatszani az aldozat szerepet is, csak mondom.

9, aha, szóval attól függ, lakjunk-e anyóssal, mekkora a lakás. Elmentem ezt a kérdést, aztán majd belinkelgetem oda, ahol mindenki egy emberként zúgja, hogy anyóssal soha.

.