Szembesítette itt valaki felnőttként a bántalmazó , beképzelt, öntelt szüleit azzal, hogy minden elképzelésük ellenére pocsék szülők voltak? Hogyan zajlott? És mi volt az eredménye?

Felesleges sajnos...

Ha annyira pocsék szülők, akkor lehetetlen hogy elismerjék, akár csak maguk előtt ne tagadják.

Nem tudok olyat elképzelni, hogy ez bárkinél jól süljön el.

Szüleim legapróbb ellentmondásra is felkapják a vizet mert személyes sértésnek veszik úgyhogy nagyon finoman próbáltam elmagyarázni nekik.

Nagyjából úgy ment, hogy szerintük egy hálátlan senki vagyok aki emberileg egy nagy nulla ezért még saját véleményhez sincs jogom nemhogy velük szembeszállni.

Egyszer igen. A töredékét se. Világmocskát ordították a pofámba.

Akkor álltam fel és szakítottam meg velük minden kapcsolatot.

Én igen, egyszer. Megmondtam szó szerint, hogy szar anya is volt mindig, és szar ember is (mert egy kifelé megfelelni akaró látszat ember). Minket, gyerekeit csak taposni tudott, kifelé pedig ő volt a tündibündi kolleganő/szomszédasszony/nagynéni/stb. Barátnőim, munkatársnőim irigykedtek rám (egy munkahelyen dolgoztunk, de másik irodában), hogy nekem milyen tündér anyukám van. (Ja, persze:(

Ajtón belül már egy kelletlen, lelketlen, frusztrált, indulatos mísz p...icsa volt, nulla empátiával.)

Nem volt értelme beolvasnom neki (kb. 38 éves voltam akkor, már férjnél, gyerekem is volt), mert el nem ismerte. Már 70 felett járt akkor, de még mindig magát védte, és még mindig rám tolta az egészet. "Mert te .....ez, mert te.....az."

Soha nem fogja elismerni, és nem is érti, hogy mi bajom van. (Mondjuk valamit kapisgálhat, hogy nem minden olyan überf@sza, mert ha az lenne, nem két évente mennék el hozzá.)

Nekem ebben csak az a jó, hogy nem fog beleszakadni a szívem, ha már nem lesz. (Barátnőmmel erről szoktunk beszélgetni, ő mindig azt mondja, hogy annyi szeretetet, megértést, elfogadást, bíztatást kapott anyukájától, hogy az tíz életre elég lenne, és már retteg, hogy mi lesz, ha már nem lesz anyuja.)

Ebben is van jó nekem, hogy szar szülő elvesztése nyilván nem fog fájni különösebben.