Hogy mondjam meg a szüleimnek, hogy szeretnék pszichológushoz járni?

Ha tinédzser vagy, akkor kell lennie iskola pszichológusnak, hozzá akármikor elmehetsz, amint elkezdődik a szeptember. Ha felnőtt vagy, akkor meg gondolom rendelkezel önálló keresettel, vagy valami, így nem is muszáj tudnijuk róla.

Egyébként én valahogy úgy csinálnám, hogy először elmondanám az okát majd a végén hozzátenném, hogy le akarom győzni, de egyedül nem megy és szakemberre van szükségem, ami ilyenkor a pszichológus. Majd esetleg elmagyarázni nekik, hogy az őrülteket pszichiáter kezeli, de annak sem minden páciense őrült, szimplán a komolyabb esetek oda kerülnek (tudtommal, de javíts ha tévedek).

Létezik már a munkaerő piaci mentor pszichológus fogalma is. Én ott is kaptam átmeneti segítséget a munkanélküliségem idején.

De szeretettel ajánlanék valamilyen egyházi közösséget is, ahol be- és elfogadó szellemben viszonyulnának hozzád.

IGEN VAN enyhe démoni megszállottság - édesanyám viselkedésénél is gyakran tapasztaltam, amíg el nem hunyt szegénykém.

Ui: esetleg még családsegítő szolgálat. A GYÁMÜGYTŐL ÓVAKODJ! Az lenne a legszörnyűbb helyzet, akármilyen fiatal vagy.

Nem hinném, hogy jó ötlet lenne belevonni az iskolát és iskolapszichológushoz menni. Bárcsak tényleg minden olyan jól működne, ahogy akarjuk, de csak az lenne belőle, hogy a kérdező rosszul érezné magát, mert megtudná az osztályfőnök, onnan értesítenék a szülőket is, stb... A démonos kérdezővel se foglalkozz.

Gondolom még nem töltötted be a 18-at, úgyhogy mindenképpen kelleni fog legalább édesanyád aláírása mégha járhatsz is egyedül szakemberhez. Anyukádnak pedig mondd el az igazat. Nem kell neki mindent elmondanod, ha úgy érzed, de legalább felületesen áruld el neki, hogy miért szeretnél járni. Ha normális, meg fogja érteni. Ha meg nem, és nem érdekli őt, menj el egyedül állami pszichológushoz (tapasztalatból mondom, hogy nagyon kedvesek szinte mindannyian, nem hinném, hogy rossz tapasztalat érne téged), és szerezd meg valahogy anyud aláírását mikor kérik. Csak vedd rá, hogy aláírja azt a nyamvadt papírt, az se baj, ha azontúl nem érdekli őt a dolog. Ha pedig az orvos mindenféleképpen látni szeretné édesanyádat, de nem akar bemenni veled, csak mondd meg simán, hogy nem akar bejönni és kész.

Ha kiskorú vagy, a pszichologus fog kérni szülő konzultációt, hogy lássa mennyire tehetnek a kialakult helyzetről ők. Nyilvan ezt nem így fogja feléjük kommunikalni, csak ismerkedni fog a celed valo kapcsolatukkal.

Az iskolapszichológus nem mindig kér ilyet, de ők 8-10 alkalomnál többet nem vállalnak.

Mondd el a szuleidnek, hogy ugy érzed szükséged lenne ra es szeretned, ha tamogatnanak. Sajnos mi nem tudhatjuk mit fognak reagalni, de segítséget kerni jogod van.

"eléggé konzervatív módon gondolkoznak"

Annak semmi köze ehhez. Sőt, minél konzervatívabbak, annál valószínűbb, hogy nem valami hókuszpókuszban bíznak, ha baj van, hanem szakemberekben, amilyen a pszichológus is.

"mondván, hogy nincsen semmi bajom, mert nekem még nem lehet"

Hogyhogy neked még nem lehet? Hogy érted ezt?

"nagyon rettegek a szüleim reakcíójától, hisz igazából eddig se nagyon érdekelte őket ez a dolog"

Hogyhogy eddis se érdekelte őket? Tudnak róla egyáltalán? A hánytatásról is, a hashajtózásról is, a vagdosásról is?

"ma 02:58"

Ha tényleg igaz, hogy

"Nem akarom még jobban tönkre tenni a testem",

akkor legalább annyit tegyél meg, hogy normál időben lefekszel, és ha felébredsz éjjel, ne a telefonodat/gépedet vedd elő, hanem nyomtatott könyvet, hogy vissza tudj aludni minél előbb. A normál mennyiségű alvás alap, ha valóban meg akarsz gyógyulni!