Szégyen, hogy utálom a gyerekem amiért ilyen lett?

Van egy nagyfiam, már 25 éves és semmire nem vitte. Érettségi után ott hagyta az iskolát, elvégzett két OKJ tanfolyamot, soha nem használta amit ott tanult, csak teng-leng, volt már vagy ezer munkahelye, csak teng-leng, többet munkanélküli mint nem, itthon is csak főleg fekszik és tévézik vagy netezik. Nincsenek barátai, barátnője se.

Mondtam neki ez így tovább nem mehet, menjen el tanulni vagy keressen valami normális munkahelyet, azt mondta leszarja, semmi értelme, ő nem fog minimálbérért gürizni. Már azzal is ijesztgettem hogy ha így folytatja akkor megy a háztól, erre is azt mondta hogy leszarja, akkor elmegy csövezni vagy öngyilkos lesz.

Sokszor már azt érzem, hogy utálom. Mi csesztük el ennyire a nevelését az anyjával? Vagy ez nem feltétlenül az én hibám?

Mit csináljak, hogy megváltozzon, hogy olyan szorgalmas legyen mint mi az anyjával?