Felnőtt vagy, de az egyedülàlló szülőd ràdtelepszik?

Màsnàl is van ilyen, hogy annak ellenére, hogy pl. Pàrom 32 éves, az édesanyja egyedül él, mert elvàlt màr rég, azóta folyton sirànkozik, depressziós, nincsenek baràtai, magàba fordul, szakemberről hallani sem akar, mert neki nincs semmi baja, de àllandóan velünk csinàlna programot, meg el akarja érni, hogy körülötte forogjon a vilàg.

Én 28 vagyok, apu szintén ugyanez. Elvàlt, tiszta remete évtizedek óta, baràtai nulla, nem kell neki senki, a pàromra se kívàncsi, mert nem tudja feldolgozni, hogy nekem van, neki nincs, de nemis próbàlkozik ismerkedni, közben meg panaszkodik, hogy senki nem nyitja rà az ajtót, tőlem meg elvàrja, hogy mindig tudjon rólam mindent, mindig akkor menjek, amikor ő akarja, ahelyett, hogy keresne egy nôt maga mellé. Mikor elmegyek, akkor is csak főzni, mosni, sütni, beszélgetés az nem nagyon van, csak akkor, ha mindenben neki van igaza. Azon kívül, hogy az egyetem megy, meg dolgozok, màsra nem kívàncsi velem kapcsolatban sem.

Hogy lehet ezeken javítani, vagy nem magunkra venni? Pàrom anyukàja ràadàsul rà is jàtszik, ha meg kihívjuk, közli, hogy most miért nem jó, és làtom, hogy pàromnak meg rosszul esik ez a màrtírkodàs.