Miért tesz ilyen megjegyzéseket anyám a baráti kapcsolataimról?

Annyi a lényeg, hogy szeptemberben kezdtem az egyetemet és hát ugyebár még most az elsőévesek össze vannak vonva mert olyan tantárgyakat tanulunk, amely a többi szakon is alapozó tantárgy.

Aztán hát annyi a lényeg, hogy a legelső ember akit megismertem és úgy éreztem, hogy a legközelebb áll hozzám, ő pont nem szaktárs volt. Aztán mikor aznap este mesélgettem otthon, hogy milyen napom volt akkor elmeséltem ezt is és az volt rá a válasz, hogy "de te ne foglalkozzál azokkal, mert neked teljesen el fog majd térni a képzési terved az övéiktől, barátkozzál olyanokkal akik szaktársaid, vele te nem leszel kisegítve".

Ez egyébként elég rosszul érintett. Egyrészt nem kihasználni szeretném, így pont nem érdekel, hogy tanulmányi szempontból nem leszek vele kisegítve, másrészt meg ezelőtt középiskolában és általános iskolában is nehezen barátkoztam, sose találtam olyan embert akivel passzol az értékrendem (bántottak is), ő meg pont ilyen és ez nekem egy teljesen új és jó érzés.

De ez nem azt jelenti, hogy nem barátkozok szaktársakkal, mert velük is szoktam, csak még nem volt alkalmam mindenkit megismerni alaposabban, így nyilván amíg ilyen sokan vagyunk, csak igyekszem arra támaszkodni akit az elején megismertem.

Szerintetek ezt a megjegyzést mire véljem tőle?

Tudom, költözzek koliba és akkor nem kell ezt hallgatnom, de rengeteg a kolis, én meg csak 20km-re lakom az egyetemtől, nem szeretném előlük foglalni a helyet.

Ráadásul nyilván pont miatta nem fogom vele megszakítani a barátságot, csak egyszerűen nem értem mi van anyámmal. Egyszer érzem jól magam és ezt is tönkre akarja tenni. Pedig sose volt ilyen anyám, mindig ösztönzött, hogy beszélgessek sok emberrel, középsuliban is mindig mondta, hogy beszélgessek más évfolyamra járókkal is, rengeteget motivált.

Most meg... Nem tudom mi ütött belé. Végre összejött az ami 12 év alatt sosem és neki nem tetszik. Erre keresem a választ.