Árt vagy használ a gendersemleges nevelés?

Attól függ, miben mutatkozik meg. Az én lelki világomnak kifejezetten jót tett, hogy mindig volt választásom például. Nem kaptam automatikusan babát meg lány cuccokat, hanem számomra izgalmas játékokat választhattam, amik nem lettek fiú vagy lány játéknak címkézve a szüleim által. Valószínűleg ennek köszönhetem, hogy most piacképes szakmám van és nem vesztegettem a tehetségem tipikusan női szakmákra, amiben nem lettem volna ilyen jó soha. Ugyanez volt a sporttal is. Nem hurcoltak olyan helyekre, ahova nem akartam menni és nem beszéltek le dolgokról, amiket szerettem volna, csak a nemem miatt. Apukám kifejezetten szerette, hogy vagány lány vagyok és talán ezért is maradt meg a sportszeretetem, ezért nem óvatoskodok a sportban és ennél kevés felszabadítóbb dolog van. Az én nemem nem kapott színkódot, nem voltam rózsaszín soha, bármi lehettem, bármit csinálhattam, bármi érdekelhetett. Pedig akkor nem volt gendersemlegesség, legalábbis a szüleim nem ismerték ezt a fogalmat soha. Nőnek tartom magam, nőies nőnek ráadásul, sőt, heteronak is. Nem a szabadság tett volna mássá. De sokkal ekvalistább vagyok és sokkal szabadabb, mint nagyon sok korombeli felnőtt. És szerintem ilyen szempontból ez egy nagyon fontos dolog. Megismertem a szüleim által a társadalmi nemi szerepeket, de soha nem úgy lett találva, hogy te lány vagy, viselkedj úgy, mint egy lány, akard azt, amit a lányok... Hanem hogy ez a mi társadalmunk, ahol a fiúk általában ilyenek, a lányok meg általában olyanok. De a nememre hivatkozva semmit nem erőltettek belém. Embernek neveltek, emberként illő viselkedést tanítottak, nem pedig nőhöz illőt. Soha nem volt olyan, hogy ez egy kislánynak nem való (de egy fiúnak igen).

Pedig ők nem ismerték a fogalmat. Akkor még nem ment az ezzel kapcsolatos hangulatkeltés. Mégis ösztönösen jól csinálták. Talán jobban, mint sokan mások.

A szakmákat illetően a tabuk már szerintem ledőltek.

Kivéve, ha egy férfi kezd "nőies" munkakörben... Például, ha óvóbácsi lesz. Csak nézz be a gyereknevelés kategóriába, elég gyakori a feltételezés, hogy biztos pedofilok, melegek...

Általában a férfiak megítélése rosszabb egy "nőies" munkakörben.

45

Rosszabb? Dehogy rosszabb! Csak nyíltabb. Nagyon vicces tud lenni, mikor a beled húzod és nem érzed, miért nem kapsz fizetést.

Exemmel egy munkahelyen dolgoztunk. Mikor összejöttünk és egyre többet beszélgettünk a keresetekről és a dolgokról, akkor derült ki, hogy ugyanannyi tapasztalatunk van, nagyjából hasonlóan állunk a munkához, engem még külföldre is kiküldtek két hónapra. Az ő bére 150 ezerrel lett több, mióta ott dolgozik, az enyém 0, azaz 0 forinttal. Még az inflációt sem követte. Volt, hogy azzal szórakoztattuk magunkat, hogy mikor egymás között fel tudtuk osztani a feladatainkat, kicseréltük egymás munkáját (azonos volt a munkakörünk, azonos a projekt) és én csináltam meg az ő feladatait, ő meg az enyémet. Konkrétan meg lett dicsérve, hogy mennyire túlteljesített magán és milyen csodálatos az a munka. Engem folyamatosan ekéztek, főleg más férfi kollégák próbálták rendszeresen rám bizonyítani, hogy nem dolgozom épp...

Egy idő után, mikor már az akkori párom elment a cégtől egy jobb ajánlat miatt, meguntam a műsort és rábsztam én is a felmondólevelem a főnök asztalára azzal, hogy ugye nem olvasta el senki az xy projekt xy moduljánál a kommenteket a kódban? F*sza, mert akkor kiderült volna, hogy az egészet én csináltam, csak kíváncsi voltam, hogy ha más neve van mellette, akkor is le van-e szarozva és hümmögve. Hát, akkor jó olvasgatást.

Azt hiszem itt már nagyon keverve vannak a dolgok. Az, hogy valaki meleg az nem "fajta". Az elfogadás hiánya okozza azt, hogy egyes emberek ennyire ellenségesek másokkal, azért mert nem hetero, de még azért is, mert mi az hogy egy husosabb nő felvesz egy leggingset (itt nem a babás témára utalok, amúgy azzal egyet értek, és rengeteg olyan baba ruha van, ami tök cuki, de a babának kényelmetlen, de sokan megveszik mert ebbe nem gondolnak bele), mert hogy néz ki. Én szerencsére kevés ilyen emberrel találkoztam, akiben nincs meg az elfogadás egymás iránt, de nyilvánvaló hogy ettől még vannak.

Visszatérve a gyerekekhez, hagyni kell őket élni, a lehető legjobb tudásunk szerint nevelni, nem elnyomni, és mivel gyerekről van szó, békén hagyni mindenféle szexuális dologgal. Idővel úgyis kialakul benne, és ha a bizalom jól fel van építve a családban, és érzi a gyerek, hogy őt elfogadják, bármit el fog merni mondani, vagy kérdezni fog. Ha azt mondja hogy őt érdekli a saját neme, akkor hagyni kell. Ha ez miatt büntetést vagy szidást kap, azzal többet ártunk és nem is túl szép dolog. Ha meg 15-17 évesen áll elő ezzel, akkor sincs még minden kőbe vésve, mivel minden tini keresi az útját, kipróbál több mindent, lehet idővel ez elmúlik (nem egy példát láttam erre).

Az, hogy hova menjen a gyerek tovább tanulni, azt minden normális esetben nem az dönti el, hogy a gyerek fiú-e vagy lány, persze én a 160 centimmel nem mehettem volna kosár edzőnek. Vagyis nem lettem volna sikeres és az állandó kudarc valószínűleg ártott volna.

Az meg, hogy ki neveli a gyereket, a legjobb ha anya és apa közösen kiveszi a részét, a hazimunkából is és a gyerek nevelésből is, és nem az megy, hogy apa egy sörrel ül a tv előtt, anya meg megpróbál mindent elintézni 8 óra munka után. Mivel más világot élünk mint 100 évvel ezelőtt, már megváltozott az is, hogy otthon ez nem így működik, mivel a nők is eljárnak dolgozni, és nem főállású anyák. Persze van aki főállású anya, ha én megtehetném én is inkább ezt választanám (legalábbis addig amíg a gyerekem nem jár iskolába, dolgozni utána is el tudok menni). De egy átlagos családnál ahol mindkét fél dolgozik, ott igenis az lenne a fair, ha otthon kiveszi apuka is a részét.

Úgy gondolom, hogy ennek bármi féle fogalom vagy szakszó nélkül is így kellene mennie, de ha sokan azért állnak át erre, mert ez a gendersemleges nevelés, akkor végülis ha már egyel több család van így ez miatt, akkor már jó hogy van ez a fogalom.

Mondjuk azért engem kicsit zavarna, hogy a repülőgépen nem hölgyeim és uraim megnevezés van, mivel én szeretek hölgy lenni, és szeretem ha udvariasságból is, de segítenek vagy akármi. Én ebben nem azt látom, hogy én vagyok a gyengébbik nem, hanem azt látom, hogy én nő vagyok, és az udvarias emberek ezt megbecsülik. Szeretek nő lenni, és szeretem ha így is kezelnek, de ez már csak az én személyes meglátásom. Ettől függetlenül ha ezzel sikerül jobb családmodelleket létrehozni, akkor el tudom fogadni hogy a társadalom nem akar nőként kezelni.