Hogyan viseljem el a bűntudatot, hogy nem akarok találkozni anyámmal?
Utoljára nyár elején találkoztunk, azóta hiába hív, nekem nincs hozzá kedvem/energiám. Idén fejeztem be az egyetemet, évek óta külön élek egy másik városban, és mindig hív, hogy menjek néha haza, főzne nekem valami finomat, vagy átjönne hozzám ő és megnézhetnénk egy filmet, de én nem tudom őt elviselni. Nagyon nárcisztikus, az egész gyerekkoromat tönkretette, és ha találkozunk, akkor folyamatosan kritizál és irányítgat. Évente 1x letudom a találkozást, és ennyi, Karácsonyra is mindig kitalálok valamit, most szerencsére itt volt a covid, úgyhogy azt tudtam mondani, hogy karanténozok. Akinek nem volt nárcisztikus anyja, az nem érti, hogy mekkora vasidegzet kell az ilyen emberekhez, de én egy idő után feladtam, mert konkrétan rosszul lettem, megbetegedtem minden találkozás után.
Ugyanakkor bűntudatom van, mert tudom hogy magányos, de nem bírom elviselni 10 percig sem.
Járok pszichológushoz, de csak bólogat, semmi konkrét tanácsot nem ad.
válasza:Ugyanilyen anyámat leépítettem. Már jóideje nem keresem. Egy ideig még próbálkozott visszaédesgetni szereplőnek az élete bábszínházába, de egy idő után észrevettem a pozitív hatásait annak, hogy nincs. Attól, hogy az anyánk, nem kötelező szeretnünk.
Engem is folyamatosan bántott, mérgezett, belevont a kisded játékaiba mások ellen. Ha érdekel a történetem, írj rám nyugodtan. Szívesen meghallgatlak én is, de gyanítom, hogy sok újat nem tudunk mutatni egymásnak.
válasza: válasza: válasza:5
Az én anyám is ilyen, és mégis támogatott anyagilag mindig is. Annyit az elbaxott személyisége ellenére is megadok mégis a szüleimnek, hogy valamilyen ünnepet az évben együtt töltünk, és egyszer elmegyünk valahova közösen nyaralni is. Tudod, ők már észre sem veszik, hogy a viselkedésükkel tönkreteszik az embert. Így nevelekedtek, és másokat vagy eltaszítottak, vagy elnyomtak a személyiségükkel. Én megtanultam visszaszólni neki mindenért, vagy csak egyszerűen nem figyelni rá, mikor hülyeséget mond és már unom.
És most nem azt mondom, hogy a te anyád nem xar szülő, vagy az enyém nem az. De az enyém is igyekszik, támogat ha kell. Igaz, beszól mellé, de arra már nem figyelek akkor. :D
Ha te annyira nem bírod elviselni, akkor a támogatását se fogadd el. Tudod, te is gerinctelen vagy ilyen szempontból.
Igen, belátom, hogy ez nem szép tőlem. Talán ezért is érzek bűntudatot, mert anyagilag végig támogatott, a nyári diákmunkákon kívül soha nem kellett dolgoznom.
Az érem másik oldala viszont az, hogy nyugtató nélkül nem vagyok képes elviselni a társaságát. A verbális megalázást senkinek sem lenne szabad eltűrnie. Lehet te el tudod viselni anyádat, de akkor nem is olyan rossz. Én régen hiába próbáltam, 2 napig olyan rosszul voltam a találkozás után, hogy még be is lázasodtam. Annyit meg tudok tenni, hogy heti 1x 10 percre felhívom megkérdezni, hogy hogy van, többet nem.
válasza: válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!