Anyukák, tényleg olyan nagyon nehéz Anyának lenni? Nekem nincs gyermekem sajnos, így nem tudom, de minden barátnőm folyamatosan panaszkodik, hogy mennyire nehéz és fárasztó az élete gyerekkel. Számomra így elgondolkodtató, hogy bánjam-e, hogy nincs.

Őszintén?

Amikor dolgoztam, elég fáradt voltam. Sokszor nehéz volt felkelni is.

Azóta ez a fáradtság amit akkor hittem, a gyermekágyas időszakhoz képest egy vakáció volt. Az Anyai erő nagyon gyorsan kibontakozik. Szinte nem ismerek magamra, de nagyon sokat erősödtem.

Fáradtság ide vagy oda, ez egy elképzelhetetlen és leírhatatlan csoda. Engem egyáltalán nem érdekel, ha egy éjszaka 920x kell ébredni, mert addigis szétpuszilgatom.

Nemrég múlt 1 éves, de minden pillanatát mesélem. Nincs az a fáradtsági szint, ami ne érné meg a saját gyermek vállalása.

*megélem

Egyébként aki ennyire panaszkodik, hogy fáradt, az lehet hogy csak valamilyen pozitív elismerő megjegyzésre vágyik. Én a férjemnek sem panaszkodom, ha egy éjszaka összesen 2 órát alszok, mert hatalmas áldás, amiért nagyon hálás vagyok, hogy van Kiért ébredni

Nincsen gyerekem, őszinte leszek még most sem tudom, szeretnék-e.

JÓ szülőnek lenni fárasztó és nehéz ahogy látom az ismerettségi körömben. Ez sem fekete és fehér dolog, nyilván ennek is vannak nagyon sötét árnyoldalai, lemondások, szenvedés, és vannak csodálatos pillanatai. Egy sima kutya tartása már gondot okoz a legtöbb embernek, azaz nem okoz gondot, mert leszarják, alapvető állattartási dolgokkal nincsenek tisztában, vagy hogy mire van szüksége egy kutyának. Hát akkor gondolhatod, hogy egy gyerek mekkora meló.

"Miért lett a hozzászólásom lepontozva? Kinek és miért nem tetszik? "

Kicsit úgy hangzik, mint amikor az itteni nőmentes férfiak próbálják elképzelni, milyen lenni egy anyának, szokásos standard "nő vagy, tűrj" válasz.