Hogyan ébresszem rá anyámat, hogy pszichológusra van szüksége?

Elég nehéz gyerekkora volt, amit a mai napig nem tudott feldolgozni. Ha szóba kerül, akkor keserűséggel beszél arról, hogy a nagyszüleim milyenek voltak vele. A bátyját egyenesen utálja, mert állítása szerint a testvére utálja őt, és ő nem fog könyörögni neki, hogy találkozzanak. Holott a testvére (noha ma már nem sűrűn) szokott keresni minket, hogy menjünk el hozzájuk vendégségbe, de oda is csak pukkadni jár anyám, hogy aztán elmondja egész vendégség alatt nem szólt hozzá a bátyja, minta nem két emberen állna ez.

Kényszeres gyűjtögető, a pincénk zsúfolsig van szeméttel, már rosszul vagyok tőle. Állítása szerint minden jó lehet még valamire, de a soktíz éves használatlan könyvet/bútort, újságot se dobja ki, de az üres üdítős palackot is lehordja kidobás helyett.

Nem képes rendet tartani se a saját íróasztalánál, se sehol, szinte soha nem takarít, mindent én vagy édesapám csinálunk. A maximum annyi, hogy elmosogat meg betesz egy mosást, de semmi mást nem csinál szinte a ház körül. Erről se tudunk vele összeveszés nélkül beszélni, mert nem hajlandó belátni.

Az megint más kérdés, hogy apámmal nagyon rosz a kapcsolatuk, vagyis inkább csak hüvös, nem nagyon szólnak egymáshoz ha nem muszáj, de elválni nem tudnak a közös tulajdon miatt, meg mert egyik se tudná kifizetni a másikat, valamint anyám anyja még él, és fefelősséget érez iránta hogy ne hagyja itt az öreg szülőt.

Alapvetően jó kapcsolatom van vele, sőt mindent meg tudok vele nagyjából beszélni. Mondjuk a pszichológusról elég sarkos véleménye van, szerinte csak akkor indokolt elmenni ha már komoly problémája van az embernek. Én is kamasz koromban kértem tőle hadd menjek el, és nem vett komolyan, most felnőtt fejjel járok el szakemberhez. Időközben a bátyám hatására ő is elkezdett járni pár hónapja, de nem hiszem hogy erre a dologra különösebben kitérnének. Egyébként egy 53 éves több diplomával rendelkező emberről beszélünk. Ennek ellenére nem tudok vele egyáltalán beszélni arról, hogy ezt nem így kellene csinálnia, mert akkor rögtön azt mondja, hogy én is csak meg akarom neki mondani hogy mit és hogy csináljon ahogy a szülei, utána meg megsértődik, mert a konfliktuskezelése olyan mint egy ötévesé.