Hogy kezeljem anyámat?

Kénytelen vagyok vele együtt élni addig, amíg nem tudok magamnak egy másik lakást venni, hogy elköltözhessek. Szeretem, de már nagyon sok mindenben találom bosszantónak a dolgait.

Folyamatosan korlátoz.Ha pl főzni akarok, nem engedi. Ha lemosni az ablakot, akkor megmondja az időpontot, mikor szabad. Ha elmegyek például, hogy ügyeket intézzek, rögtön nekem szegezi a kérdést mint egy kis kapitány: Minek megyek? Miért megyek? Hova megyek? Ezt követően, ha úgy gondolja, hogy nekem (szerinte) felesleges találkoznom pl a konzulensemmel, azonnal elkezd lebeszélni. Kikapcsolódni egyáltalán nem járok. Ősszel eltökéltem, hogy ez másképp lesz, változtatok. Most a következő hónapban egy nagyobb rendezvényre készülök, és végre találkozhatok az online megismert barátaimmal is akiktől nagy távolságok választottak el. Látom rajta, hogy nem tetszik neki, a gondolat, hogy ezt meg mertem lépni. Amikor bejelentettem, hogy szállást foglaltam rögtön passzív agresszív módba váltott.

Ha barátkozok akkor a barátaimban lát szálkát. Folyamatosan azt mondja, nem bízhatok senkiben, ne legyek szívélyes, mert nem kapom vissza azt amit adok stb.

Párkapcsolat témájában még most akarom a szárnyaimat bontogatni. Fogalmam sincs, hogy lehetnék valakivel együtt, úgy, hogy ő ne szóljon bele negatívan. Ez miatt is szorongok.

A mártírságától is már a plafonon vagyok. Mindenkit hibáztat, mindenki őt bántja, és mindenki hibás, hogy ő ilyen sorsra jutott.Minden ember gonosz, megbízhatatlan.

Szeretném vele megértetni, hogy felnőtt emberként jogom van önállóan élni. Szeretnék rá hatni, hogy belátóbb legyen.