Miért ne kereshetnék a hobbimmal? Tényleg ennyire fontos az egész napos munka?

Van "rendes" polgári munkám, könyvelőként dolgozom, legnagyobb részt otthonról, heti 1-2 alkalommal kell maximum bemennem irodába, néha több munka, néha kevesebb.

A szüleimnek emiatt mindig úgy jött le, hogy alibizgetésből dolgozom, mindig mondják, hogy legyen több ügyfelem, menjek el egy multihoz, hiszen jobban keresnék, törjek felfelé stb. A fizetésem bőven fedezi a kiadásaim, tudok félrerakni, nem szorulok rájuk és nem kérek kölcsön.

A COVID alatt belevágtam egy új hobbiba (növényekkel foglalkozom) és most ott tartok, hogy tudnék belőle pénzt is csinálni. Kiszámolva órabérre elég kevés, de szeretem csinálni, kikapcsol. Nem cserélném le rá a munkám, de megnyugtat és jót tesz nekem.

A múltkori családi vacsorán viszont a teljes rokonság osztott, hogy milyen hülyeségbe verem a pénzem, hogy amennyi időt beleölök azért vállalhatnék plusz munkát, úgyis ráérek (rokon felkért, hogy intézzem az Ő cégét és nemet mondtam, mert láttam, hogy hogyan vezeti a céget és könyvelői rémálom és nem érzem úgy, hogy a vérségi alap elég arra, hogy ennyi plusz stresszt a nyakamba vegyek, nyilván "kedvezményes" áron, úgy, hogy a szakmámon túlmutató feladatokat is a nyakamba varrna).

Tényleg ennyire nagy probléma, hogy inkább kiegyensúlyozott lennék, van időm a barátaimra, a kapcsolataimra és nem akarok heti 50 órákat dolgozni, hogy aztán időm se legyen elkölteni a pénzt? Másnál volt ebből konfliktus?