Anyámmal nagyon rossz a kapcsolatom és mikor próbálom elmondani mi a bajom nem vesz komolyan?

Anyám és apám 6 éves koromban elváltak sokáig ketten éltünk anyuval és mindent megtett értem. Apu a válás után nem segített minkett, hónapokra eltünk és mikor nagy ritkán találkoztunk végig anyuról mondott csúnyákat. Anyuval nem tudtam megbeszélni így éveken át egyedül küzdöttem ezzel. Apu új menyasszonya teljesen távol tartja tőlem és már rég megmondta őt jobban szereti mint engem. Mikor anyu talált magának egy barátot eleinte boldog voltam de aztán már sokkal kevésbé tünt jó dolognak mint elsőre. Akármennyire utáltam úgy döntöttem 8 évig színlelek 18 éves koromig mert annyi mindent tett már értem én pedig semmit. Utálom aszt a férfit de anyut boldognak akarom látni. Anyu őt jobban szereti mostmár mint engem ami aszt jelenti hogy senkinek nem vagyok mostmár fontos. Többször lettem depressziós és az öngyilkosság szélénre is sodródtam már többször. Mikor anyu kint nevetett én késsel a kezemben ültem és majdnem megtettem. Egyedűl lábaltam ki ebből de aztán rájöttem csak anyu árt nekem és eszt élvezi. Mindenbe beleköt és élvezi hogyha megaláz. Soha nem voltam védtelen de már 3 éve csak hazudok és ez elégé megterhelő. Elhatároztam hogy bentlakásosba megyek de nagyon félek hogy mindent élvezték és nem leszek képes elérni a céljaim. Mindig a céljaim miatt voltam képes megálni hogy ojat tegyek amit megbánok de egyre nehezebb elviselni anyut és a megaláztatást. Ha van tanácsotom akkor kérlek segítsetek.