Velem van a baj, vagy ez tényleg nem normális?

25 (nő)leszek, mindig is nehéz, hullámzó kapcsolatom volt az anyámmal. Az ő anyja (anyai nagyim) egy afféle 'diktátor, szeretni képtelen, érdekember', aki azért kérdez rá az egyetemi tanulmányaimra, hogy tudjon mit mondani a fodrásznak. (Tényleg ezt mondta). Az anyám elvált lassan 10 éve, az apám alkoholista volt, sokat balhéztak, apa állítása szerint anya sokszor kiprovokálta. (...)

Úgy érzem, betelt a pohár. Az anyám sosem volt mellettem a lelki kríziseimben, mindent barátokkal vagy mások szüleivel kellett megbeszélnem, de anyám szerint ő engem mindig támogatott és mindenki teljesen odáig van érte. Valahányszor megbánt, flegma mód megsértődik és magát helyezi az áldozat szerepébe, és sírva azt várja, hogy én kérjek tőle bocsánatot, mert ő csak segíteni akar. Folyton azt érzteti velem, hogy mindig az én gondolatmenetem hibás, már megkérdőjelezem, hogy normális vagyok-e.

A helyzet, ami miatt végképp elegem lett, a következő:

Megtaláltam életem párját. Anyám háromszor találkozott eddig vele, mindháromszor kedveskedett vele, ölelgette, új kisfiamnak szólította, stb, aztán amint a párom kitetette a lábát a kapun, ordítva nekem állt, hogy mit képzelek magamról. "Gáz amit művelsz. Remélem, nem leszel terhes, és hogy védekeztetek." és ehhez hasonlók.

A páromnak ezen a hétvégéven (amikor találkoztunk a szüleimmel) úgy adódott, hogy végre hazajött az apukája, és mivel én még egyetemista vagyok egy másik városban, elindultunk hamarabb vissza. A párom így tudott a lakóhelyén egy fél napot találkozni az apjával, én meg vonattal tovább mentem abba a városba, ahol tanulok. Az anyám elkezdett ordítani velem, hogy mi az, hogy a párom nem visz el engem plusz 60 kilométerre, miért 'lök' ki a vonatnál. Elvégre, az csak két heets ára. (bocsi, ha nem így kell írni)

Ugyanezen hétvégén, a párom kabátja elszakadt és ezt nálunk vettük észre. Az anyám ezt is ordítva szóvá tette, hogy én tényleg olyan emberrel akarok életet kezdeni, akinek nincs igénye új ruhára. (?)

És a fő dolog: A párom nem cigány, de az anyám szerint az, mert ő "csak tudja" és szent meggyőződése, hogy hazudtak a páromnak erről otthon. Titokban feltúrta a facebook kontakjait, átnézte az összes képét és egy ismerősét megkért, hogy írjon a párom ismerősére, hogy a párom cigány-e vagy sem. Ezt megtette többször is.

Mindezek után szóvá tettem neki, hogy ez a kétszínűsködés már tényleg sok, szerinte "csak próbálja elfogadni a döntésem, mert a vesztembe menetelek".