Szerintetek anyukám egyszer majd megbekel azzal hogy nem lett minden gyereke tökéletes?

Anyukám gyógyszeres és professzor egy egyetemen. Egyedül nevel minket, mindig megvolt mindenünk hugommal. Nálunk a családban elég sok orvos van, mamam, nagynéném akik amerikaba laknak és dolgoznak így nekünk is akarta ezt erőltetni, de nekem sose volt erossegem a kemia biosz, én jol tanulok, sportolok stb de ennek biztos közé van ahhoz hogy kiskorunkban hibaznunk se szabadott a húgom viszont q szöges ellentetem. Most fog gimibe menni, de elég gyenge gimibe, ő is sportol már nagyon régóta, mukorizik. Nagyon sikeres is, így allandoan edzésre jár, versenyre, most a terdet is műtöttek ezért felevkor majdnem megbukott. Persze anyukám ezen teljesen kibukotr, csak azért nem buktattak meg mert beszélt a tanárral. Nem volt még barátja de van egy fiú az osztályában akivel le is feküdt pl, 14 évesen. Én 18 evesen vesztettem el, az első komoly kapcsolqtombol. Szóval ő eléggé lázadó, és anyukám teljesen kíván hogy o nem lesz tökéletes stb, mikor ez nem igaz szerintem. Edző szeretne lenni, ami szerintem egy nagyszerű hivatas, főleg hogy imádja is. Velem e téren nincsen baja, én a kulkerre szeretnék menni, nemzetközi gazdalkodasra. De szerintetek valaha is megbekel hogy nem lett egyik gyerekből se orvos?