Anyák, ti elmennétek a lányotok esküvőjére akkor is ha nagyon ellenzitek ezt az egészet?

Hát ne menjetek, senkinek nem fogtok hiányozni. Csak magatokkal szúrtok ki, hogy nem vagytok a lányotok mellett az ő nagy napján. Az én anyámnak eszébe se jutott ilyesmi, pedig nem szerette az első férjemet ő se, de engem igen. A válásomhoz nem kellett "asszisztálni", megoldottam szépen egyedül, a szüleim pedig büszkék rám, hogy felismertem, hogy nem jó a kapcsolat. Hiába mondták ők is egyszer-kétszer el a veleményüket, az nem változtatta meg az enyémet. Egy ilyen ráismerésnek, hogy nem jó a kapcsolat, belülről kell jönnie.

Ha meg már gyerek is van, természetes, hogy házasodni akarnak.

Soha nem bocsajtanam meg hogy nem all mellettem a donteseimben, amihez velemenyt mondhat, de hogy megfogadom-e az az en dolgom. Termeszetesen nem kellene asszusztalni az esetkeges valashoz sem. Azon viszont elgondolkodnek, hogy jovendo unokaim eleteben mennyire szeretnek reszt venni, mert boritekolhato, hogy ilyen eloiteletes mentalitassal nem nagyon fogok…

Gyakorlatilag a fiuval semmi gond nincs mar sok eve, csak tetovalt es eroszakos kinezetu… szuper.

Hidd el, a lányotok sem olyan szent mint ahogy ti gondoljátok.

az meg, hogy hiába kedves a fiú, de nektek nem tetszik a külseje, és ezért nem akartok elmenni az esküvőre, egyszerűen nevetséges.

Ne menj el.

A lányod sokkal jobban jár, hogyha az ilyenek, mint te, jó messziről kerülik őket.