Mit kellene máshogy csináljak?

18 éves fiú vagyok. Egyáltalán nem szeretném magam sajnáltatni, csak már kíváncsi vagyok, hogy miért vagyok ennyire rossz.

Édesanyám olyanokat mond nekem, hogy én milyen nyomorult vagyok, meg hogy ő, mikor ennyi éves volt...

Volt már rá példa, hogy olyat mondott: nem kellett volna megszületnem.

Édesapámmal jobb volt a kapcsolatom, de vele sem "jó" már, mivel volt rá példa, hogy nekem beszélte ki anyámat és a végén mindig az volt, hogy én vagyok a g@ci.

Sajnos sok olyan dologra emlékszem, amire nembiztos, hogy kellene. (Anyám apám veszekedései) a sok kiabálás velem.

Többször megvertek. (Mert nem mondtam el a barátnőm nekik, persze okkal :) ) ez csak egy eset volt. (Miattuk szakítottunk, de mindegy, ez már régebbi eset)

Anyám szinte csak kiabálni tud. :/ Meg elég szép szavakat használ.

Amikor itthon vagyok, szorongok.

Ma elfelejtettem elindítani a mosógépet, és hát megkaptam, hogy milyen nyomorék vagyok stb..

Öngyilkossági gondolataim vannak régebb óta, ezért jómúltkor elmentem az iskola pszichológushoz, aki megállapította, hogy depressziós vagyok.

Elmondta, hogy nagyon erős vagyok ebben a helyzetben. Meg hogy kellene kapjak gyógyszereket meg terápiát. De mivel nincsen rá pénzem, felejtős. Anyámék nem tudják, hogy van nekem ez a betegség. (Azért fizetős, mert elmúltam 18, az iskola pszichológus csak "tanácsadó" nem tarthat terápiát)

Életemben nem voltam egy buliban sem, soha nem ittam, nem cigiztem, mindig segítek itthon.

A kabátomat 5 éve hordom. A cipőm már vagy 3x volt ragasztva, lukas is. Kényelmetlenek az alsógatyáim és nincs is sok. Nem volt soha külön szobám, most sincs. Semmit nem kérek sosem. Pl. A 18. Szülinapomra kaptam rokonoktól kb. 70.000ft-ot. Elvették, de a vicc az,hogy azt is amit ők adtak. Na de ez mindíg így volt. Ösztöndíj is mindig nekik volt adva.

Eléggé fájt mikor anyám azért kiabált velem múltkor, hogy miért nem viszek parizeres kenyeret az iskolába, mikor van parizer, miért vittem pénzt ? ( Kb 800ft)

Mindig azt eszem.

Miközben a kistesóm kap ilyen olyan kajákat.

És félre értés ne essék. Nem sajnálom a kistesómtól, de ez a megjegyzés.. mindegy..

Mi lehet velem anyám baja? Komolyan nemtudom. Élni nincs már kedvem.

Neharagudjatok, hogy hosszú lett és gondolom tök átláthatatlan

De nagyon nehéz írnom ezekről. Most is remeg a kezem, nagyon. Nehezen szedem össze a gondolataim.. 12. Be járok az átlagom 4.8. de nem tanultam semmit soha. És látjátok mégis nehéz. :/

Köszönöm azoknak, akik megpróbálnak segíteni! <3

Elvagyok keseredve, hátha valaki mond valami életmentő tanácsot.:(