Én gondolkodom rosszul vagy apukám?
Apukám elköltözött az osztrák hatàrhoz 56 évesen anyával. Anya nem igen akart menni, de már megszokta a helyzetet.
Tesómék is felköltöztek, mert szerette volna tesóm kipróbálni az új környezet lehetőségeit, kapott munkát gyógyszergyárban ott.
Amúgy itt is tudott volna gyógyszergyári állást kapni.
Nem is ez a lényeg. Csak apukám még mindig csak hétvégére jár haza, anyukám meg még mindig egyedül van.
Az én párom nem akarta semmi pénzért itt hagyni szülő földjét, mert minden ideköti.
Azt látom, hogy ugyan vannak romák, stb. De azért nem olyan rossz a helyzet, mint ahogyan leírjuk sokszor, szerintem azért vannak nagyon is szép és élhető települések.
Sajnos engem elszomorít sokszor apukám megjegyzései. Mi maradtunk borsodban. Én próbálkoztam páromnál nyilván, mert nyilván jó lenne családom közelében, de elfogadtam, hogy őt aztán nem tudom elcsalni innen és egyébként éltem odaát 3 évet. Az egyetem alatt. Akkor távkapcsolatban voltunk. Szerettem, jó volt, de valahogy mégis rossz volt, hogy nem éreztem magaménak, itt pedig itthon érzem magam.
Apukám megjegyzéseire visszatérve. Javarészt borsodi kollégái vannak. Most például egy nagyon messzi országba küldték 3 hónapra, ahonnan repülővel kell visszajönnie.
Panaszkodott, hogy a kollégái borsodi fiaik mind bemennek értük hétköznap éjfélre pestre a reptérre, de ő neki nincs senkije.
Ilyenkor úgy begurulok, mert az én párom nagyon rugalmas. Bármikor elmegy pestre és tisztaszívből segítene, a borsodi vője, de nem tud hiszen..... messze lakik most már.
A tesómnak a férje, meg annyira nem csípi apukámat, pont azokért az okokért amit leírtam, hogy nyers, ivott is régebben, maximalista.
Úgyhogy ilyenkor érzem, hogy nagyon kivagyok, hogy nem érti meg, hogy ha itt maradt volna segítenénk.
Segítene párom tesója is szívből, apukájuk is. Tesóm férjének szülei is, mert mind nagyon ragaszkodók.
Apukám az új házánál is sokszor igényel segítséget, pl. Garázs építése egyedül.
Aztán mivel hatalmasat épített több idő kellett rá, párom segített egy hétvégén àt.
De ő előtte csak azt fújta, h neki nincs senkije. De párommal 3-4 hétnél gyakrabban nem tudunk menni és volt mondva, hogy segítünk.
Anyukámat nagyon szeretem, de úgy érzem néha elegem van az egészből.
Én nem szóltam, h elköltöznek, nem örültem neki, de tudtam h ha beleszólok, akkor ők is beleszólhstnak az én dolgomba.
Felnőtt ember tudja mit akar.
válasza:Becsülöm apukádat, hogy ilyen rugalmas, ki mer lépni a komfortzónából, mer változtatni, ha kell.
Ha ti meg a cigánytelepen szerettek élni, akkor éljetek ott. A ti dolgotok. A gyereketek jövőjét elveszitek, de senki nem válogatja meg a szüleit, azt kapják amit adtok nekik. Tőletek ezt kapják.
Mindenki éljen úgy, ahogy szeretne, és viselje a következményeit - ő és a gyerekei is.
válasza: válasza:
válasza:Én meg azt látom, hogy apád már csak névleg a család része.
Ami jó lenne még a családból, azt szeretné élvezni, de amúgy meg tesz az egész családosdira magasról.
Arról pl. egy sort sem írtál, hogy ő mit tesz meg értetek.
Én nem érezném magam kellemetlenül, ha nem tudnék minden feladathoz úgy odaállni, ahogy ő azt elvárja.
Annyit tennék meg, amit önzetlenül tudok és nem sajnálom rá az időt/energiát stb...
válasza:Te azt látod, hogy segítenél neki, ha egymáshoz közel laknátok, ő meg azt látja, hogy nem segítesz neki, mert nem vagytok képesek odaköltözni. Én is borsodi születésű vagyok, bár már pár éve Pest megyében élek Budapest mellett és nem bántam meg, sőt!!! Ha nem muszáj, soha többé nem költözöm vissza. Nagy álmom még nyugatabbra költözni, konkrétan az osztrák határ mellé. Csak azért nem teszem, mert a szüleim Borsodban maradtak és nagyon messze lennének..... Szóval az én felfogásom szerint érthetetlen, hogyhogy nem éltél a (szerintem fantasztikus) lehetőséggel. A párodra fogni bullshit és nem csak ráfogni az, hanem az is bullshit, hogy a dolgai borsodhoz kötik, ezért ő simán nemet mondott neked a költözés lehetőségére. Ez nevetséges. Nekem egy saját tulajdon kozmetikám van Budapesten, de ha az életem párja máshova akarna költözni, hogy ott kezdjünk új életet, engem semmi sem tartana vissza, hiszen ő az, akivel az életemet tervezem és ha ő nagyon akarna menni, én is mennék. Illetve fordítva is: ha én nagyon akarnék menni, jönne ő is. Ezt persze te nem hiszed el most, ez számodra nem mérvadó a kapcsolat erősségét illetően, amiről én most nem is akarlak meggyőzni (majd egyszwr rájössz magadtól is, ráadásul ez egy másik téma...). Ja arról ne is beszéljünk, hogy anyukád sokat van egyedül. Nehogy megbánd később azt, hogy egy olyan ember volt neked mindennél fontosabb, akinek te kevésbé voltál fontos!
Szóval röviden nekem az a véleményem, hogy se apukádnak, se neked nincs teljesen igazad. De SZERINTEM főleg neked nincs. Én a helyedben sebesen száguldanék az osztrák határ mellé...
válasza: válasza: válasza:Kicsit zavaros a leírásod, de értem a kiakadásod.
Sajnos idős korra az emberek sok rigolyát gyűjetenek össze.
Egyrészt ha apukád nem segít nektek ilyen rendszerességgel, akkor eléggé egyoldalúak az elvárásai.
Az pedig külön undorító, hogy érzelmileg zsarol benneteket azzal, hogy "neki nincs senkije" ha nem ugrik neki valaki amint altüsszenti magát, hogy kéne valami.
Meg kéne vele értetni, hogy "Apu, amíg van kinek panaszkodnod, hogy nincs senkid, addig egy pofátlan érzelmi zsarnok vagy, mert ha van kinek mondanod, az állítás nyilvánvalóan hamis, egyetlen célod lehet vele: hogy érzelmileg zsarold azt, akinek mondod. Ami elmondhatatlanul undorító, és hosszú távon ahhoz vezet, hogy emiatt a viselkedés miatt fogod elveszíteni a hozzátartozóidat. Kérlek gondold ezt át, és hagyd abba, vagy nem sokig leszünk itt, hogy zsarolhass bennünket."
És eszerint járni el. Ha apád ilyen toxikus, kerüld el. Hisztizzen a falnak, az majd meghallgatja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!