Anyósom demens és otthonba kellett adnunk. Hogyan segíthetnék feldolgozni a férjemnek ezt a helyzetet?

Egyáltalán nem biztos, hogy "téged akar büntetni", csak mióta bizonyos divatosnak szánt "pszichológiai diagnózisok" elterjedtek (jelen esetben a nárcisztikus személyiségzavarral kapcsolatos "csenddel büntetés"), sokan hajlamosak egy helyzetet azonnal így diagnosztizálni.

Beszélgess vele, mondd el hogy mellette vagy és nagyon sajnálod a helyzet alakulását. Mondhatod neki, hogy ha úgy érzi, kérheti szakember segítségét is, hogy feldolgozza ezt a helyzetet.

Nem tudom érzelmileg mennyire képes megnyílni.

Nagyon nehez lehet neki latni, h epul le az anyukaja.

Demens beteget nagyon nehez otthon apolni, de lehet az is benne van, h ugy erzi cserben hagyja.

Nagyon sztem nem tudsz neki segiteni a tamogatason kivul. Esetleg probalj vele beszelgetni az erzesirol, ha olyan tipusu ember, aki meg tud nyilni.

Esetleg kedveskedesbol elkeszitheted anyosod kedvenceit a latogatasra, kerdezgesd, h mit szeretne.

Hagyd magara is azert, sok ember magaban tudja feldolgozni ezeket, legyel neki ott, mikor szuksege van rad.

Mast nagyon nem tehetsz.

Nagymamam demens volt, nagyon nehez ez.

#1, nem igaz, a csenddel verés az más. A férj most azt az édesanyát gyászolja - noha még él -, akit valaha ismert, amikor még egészséges volt.

Kérdező, nem tudsz neki segíteni. Ezt neki kell elhordozni.

Esetleg ne menjen olyan gyakran látogatni - hanem csak te -, úgy talán könnyebb lesz neki. (De ez az ő döntése kell legyen; mert aztán az emiatti bűntudattal is kezdenie kell valamit)

Hasonlón mentem át édesanyámmal. Sokáig otthon ápoltam munka és gyerekek mellett, de eljött az idő, amikor már majdnem rámentem, dönteni kellett. Ő maga egyezett bele, hogy otthonba megy. A házát nem adtuk el, de egyedül már nem tudott ott élni, ennek ellenére állandóan haza vágyott és mérges volt ránk, hogy nem visszük haza. Nem értette meg, hogy ott már nem tudna biztonsággal élni, mi pedig nem tudunk 24 órában mellette lenni.

Ez egy pokoli helyzet! Állandó lelkiismeret furdalás, ami végig kísér az életeden át, hiszen nem tudtad neki a legjobbat adni és nem tudtad neki elmagyarázni, hogy miért. Ő csak azt érzi, hogy cserbenhagytad, holott a szíved szakad bele. Nincs jó megoldás. Belehal a beteg is és a hozzátartozó is lelkileg.

Kérdezö: az értelmesebb válaszolók sok jót mondtak (a veszekedössel nem érdemes problémázni, ö leginkább azidióta kategória)

Amit még érdemes lenne meggondolni, hogy a férjed kérhetne segítséget erre szakosodott pszichológustól, aki segít feldolgozni neki a helyzetet.

Gondolom, ésszel ö is belátja, hogy más megoldás nincs, de az érzései ettöl még eltéröek, és nehéz elfogadni a helyzetet.

Mondd a férjednek,hogy a körülményekhez képest a legjobb döntést hoza azzal,hogy az anyukája otthonban van. Ott figyelnek rá,bármi történik,azonnal van segítség,ellátják,stb...

Azt kellene vele megétetni,hogy ezzel csak jót tettetek,mert ti nem tudtok olyan szintű ápolást adni anyukának,amire szüksége van. Beszélgess vele,de az a bizonyos pohár legyen félig tele. Ne azt nézze a férjed,hogy elhanyagolja az anyját,hanem azt,hogy ha otthon marad,kerülhet életveszélyes helyzetbe is.

#6

Megmondom a frankót, nekem pl. nem fog kelleni.

Bár anyám még teljesen ép (78 éves), de megbeszéltem vele, hogy ha eljön az idő, cserélje be a lakását egy idősotthoni apartmanra. Nekem inkább a nyugalom kell, mint az örökség, és ő is jó helyen lesz.