Megbántad, hogy gyereked lett? Visszacsinálnád?

Bár nekem nincs gyerekem, de szerintem a probléma, hogy sok pár azt hiszi, hogy azzal, hogy gyereket vállal, azzal majd "megszereti" jobban a másik fél. Többet fog vele is törődni, mert ugye "muszáj", ha már ott a gyerek. :D Rengeteg ilyen van, elég szánalmas. És akkor csodálkoznak, hogy egy lelki nyomorult lesz a gyerekből is, pont, mint amilyenek a szüleik. Szóval szerintem nagyon rossz úton járunk ebben a gyereknemzésben. Már alapból azt sem értem, hogy akik együtt vannak 1-2 éve és gyereket vállalnak, hogy azok hol élnek? Látszik, hogy 0 élettapasztalattal rendelkeznek, mert ennyi idő alatt a másikat aztán nem lehet megismerni. Elején mindenki mutatja a kedves oldalát, aztán ahogy halványul a szerelem, úgy bontakozik ki az igazi éne a másiknak.

A másik hatalmas probléma, amikora közvetlen környezet miatt és társadalmi elvárások miatt valakit belekényszerítenek/sűrgetnek a gyerekcsinálásba. Mert ugye anyuci is ezt akarja, meg nagymami, meg mit fog szólni már a szomszéd és társai. :D Gáz.

Szóval összeségében azok bánják meg a gyereket, akik nem álltak még rá készen. Amivel nincs is baj, csak akkor nem kéne belekényszeríteni a másikat abba, hogy gyerek legyen. Meg természetesen azt sem, amit első példának írtam, hogy hátha akkor a drága másik fél majd jobban fog szeretni. :D Ahol ilyet érez a másik egy kapcsolatban, abból rögtön menekülni kell és viszlát, nem pedig kölköt sz*rni.

Sajnos azt látom, hogy nagyon nincsenek tisztába az átlag emberek azzal, hogy mekkora felelősség egy gyerek. Tehát nem egy játékszer, nem haszonélvezeti cikk(mert ugye olyan is van, aki csak segély miatt csinál, illetve majd az ő gyereke megváltja a világot, meg rendbe hozza a család problémáit. Ezek mind mentális beteg emberek. Nemhogy gyereket nem szabadni vállalniuk, de pszichológiai, pszichiátriai esetek.). Az első 7 év a legkritikusabb. A gyerek agya egy szivacs, a környezetéből tanul meg mindent. Minden emberi rezdülést figyel. Főleg ugye a szülein, akikkel a legtöbbet van. Imádom azt is, mikor ilyet mondd valaki, hogy ugyan, nem gond, úgysem érti a gyerek. :D Hát, azok marhára nem tudják, hogy mi a realitás. Megsúgom, hogy a gyerek agyi érzékei a felnőtt emberekét jócskán túlszárnyalja. Nem véletlenül tudunk megtanulni egy nyelvet anyanyelvi szinten rövid idő alatt. Illetve adaptálódni a közelekedési szabályokhoz, stb. Egy felnőtt embert sosem lehetne így adaptálni egy teljesen új környezetbe. A lényeg, hogy a kölök érzékeli a szülők rezdüléseit, a kedvük. Érzékelik, ha depisek a szülők, ha vitatkoznak, abból is csak sérülnek. Mindenki egy mintát lát otthonról, ami élete végéig megmarad, ha nem tesz ellene tudatosan. Azok pl, akik nem kaptak otthon szeretetet, a veszekedés volt otthon a normális, akkor ezek a gyerekek felnőttként ezt fogják elkönyvelni a normálisnak. Ezért is vannak a bántalmazó kapcsolatok is. Egy nő, akit szétvernek és hagyja, azok mind gyerekkori traumákat szenvedtek el. Pontosan ilyet, amit most mondtam, mert az állandó szülői veszekedések is trauma egy gyerek számára. Mert ezek a nők azt hiszik pl, hogy ezt érdemlik, nekik csak ennyi jutott. Ezek mind gondolkodásbeli torzulások, semmi több. Szóval azt sem szeretem, mikor áldozatnak állítják be az embereket. Bántalmazó sincs bántalmazott nélkül és fordítva. Nyilván nem lehet összehasonlítani a kettőt, de azért azt észre kéne venni, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. Egy mentális beteg/sérült egy ugyanolyat fog maga mellé találni. Mert nem az ellentétek vonzzák egymást, hanem a hasonló emberek. Ez a toxikus környezetben felnőtt gyerekek személyiségének a torzulása. Ugyanilyen probléma az ilyen protektív szülők viselkedése is. Hogy a gyereket nem hagyják kibontakozni és tapasztalni. Azok is majd jól megszívják. Meg, amikor elfogadják azt, hogy a gyerek szégyenlős, stb. :D Egy gyereknek nem szabadna szégyenlősnek lenni. Épp abban a korban van a legnagyobb kíváncsiság és felfedezési vágy. Nemhogy ilyen kis visszafogott legyen a másik. Ezek mind problémák és nem normális dolgok. Mindegy, akkora alaptudás hiány van az emberekben, hogy magyarázni is felesleges. Oktatás egy redvás sz*r, nem tanítanak meg az alapvető életre(ebben az országban legalábbis semmit nem tanulunk meg, ha valaki nem tanul tovább.)

A lényeg az, hogy ne csináljon addig senki gyereket, amíg biztosan nem akarja. A környezetet meg a társadalmat ki kell dobni az életéből mindenkinek. Addig, amíg valaki a környezetének akar megfelelni, addig sosem lesz boldog. És ilyen a párkeresés is. Tehát gyereket csak olyannal vállaljon mindenki, ahol tényleges harmónia van. Mivel anélkül a gyereknek sem lesz kielégült élete, ha a szülei sebeit hordozgatja. Fel kell fogni, hogy jóval nagyobb felelősség egy gyerekvállalás, mint amennyire ez egyelőre az emberek fejében van.

4!

Az omlengesed teljesen értelmetlen, pláne, hogy nincs gyereked. Én pl azért bántam meg, mert totál más személyiség, mint én. Lop, csal, hazudik, egoista és öntelt. Nem, nem így volt nevelve, mielőtt még belekotnel

Mindenki olyanná válik, mint amilyen a környezete. :D Nyilván nem kapott elég figyelmet otthon, különben nem tenne ilyet. Imádom, amikor megy a felelősséghárítás. Ezért tart itt a társadalom is, ahol. Kinek a kötelessége a gyerekét nevelni? Talán a szülőnek. Kinek a kötelessége megvédeni a gyereket az ilyen magatartásbeli torzulásoktól? Talán a szülőnek. Nyilván a gyerek sem véletelnül talál maga mellé egy problémásabb tásaságot, ahol mondjuk ez a normális, hogy lopás van. :D Vagy talán otthonról menekül a gyerek, mert nem bírja elviselni a szülei/szülője mentális problémáit, rinyáit, mások hibáztatását(mint te a gyereked). Félre ne érts, nyilván, ha már felnőtt az ember, akkor felesleges másokat hibáztatni, mert közvetlenül mindenki saját maga a problémái forrásának, illetve a cselekedeteinek is. Viszont azért önámítani sem kell magát senkinek, meg tisztára monsi a kezeit. Minden ember jellemét a génjei és a környezete formálja. Tehát közvetetten mindig hibás az a környezet is, ahol felnőtt. Egészséges szellemiségben felnőtt ember nem fog így viselkedni. :D Szóval ahelyett, hogy felelősséghárítás megy, helyette saját magadba kéne nézzél, mert vannak problémák és ezt te magada is tudod.

Ez nem ömlengés egyébként, hanem a valóság. Azért a tudományt nem lehet letagadni és álomvilágban élni. Minden ember ugyanazok a viselkedési sémák szerint működik, amit formál a környezete. Egy biológiai rendszer vagyunk, semmi több. Egy programozás, ahol mindennek megvan az oka. A viselkedésnek is. Annak is, hogy lop valaki, stb.