Miért kell pánikolnia a szüleimnek azon, hogy szerintük rosszul állok a szóbeli tételekkel érettségire?

Az emelt szintű szóbelim jövő hónap nyolcadikán lesz. Erre meg kell tanulnom 40 tételt. Jelenleg kb hét olyan van, amit ki is pipáltam a listán, hogy kidolgoztam, és megtanultam, amióta itthon vagyok. Ez egyébként elég rosszul hangzik, de ezen kívül van minimum tizenöt-húsz másik, amik a tanév során előkerültek, benne van valamelyik füzetben, már tudom, csak ismételni kell. Meg egyébként a rövidebbeket hagytam hátra, amikhez a tanárunk szerint gyakorlati feladat várható.

Középszintű szóbelim huszonkettedike és huszonnegyedike között lesz valamikor, csak angolból és töriből, az ötödik tárgyam az előrehozott érettségin meglett már ősszel. Mindkettőből húsz témakör van, az angolt már tudom, max pár szót megtanulok a szókincs érdekében, de ennyi. Szóval maradt a töri, amiből összesen egyet tudok, de amíg nem megy le az emelt érettségi, addig én hozzá se kezdek, pláne, hogy nem olyan fontos, lévén nem felvételi tárgy és én duplázni akarok, ahoz meg az kell, hogy az emelt jól sikerüljön, meg a matek, de arról meg már biztosan tudom, hogy 95% lett.

A szüleim, főleg egyébként anyu rendszeresen azzal zargat, hogy milyen rosszul állok. Ezt onnan tudja, hogy ki van tűzve a listám a szobába a parafára és én azon jelöltem, hogy hogy állok. És egyébként én mondtam neki, hogy egyébként sokkal jobban haladok, mint ahogy jelöltem, meg az angolt már például teljesen tudom, mintha meg se hallaná. Konkrétan naponta a nyakamra jár azzal, hogy pánikoljon, hogy tudom-e már az összeset, miért nem tudom, mi az, hogy nem tudom, stb. Én ezzel egy fokkal nem vagyok előrébb, mert akkor is nekiáll ilyenekkel húzni az időmet, amikor tanulok. Ha meg bármi mást csinálok délután otthon, abba meg már ne is menjünk bele, hogy mit lerendez, hogy ő nem sűrűn lát tanulni engem itthon. Mondjuk persze, hogy nem lát, mert gimi alatt kollégista voltam, online oktatás alatt az óráim délelőtt voltak, mire hazaért meg befejeztem a házit, vagy mivel éjjeli bagoly típus vagyok, akkor kezdtem neki, amikor ő már nincs ébren (tehát fél kilenc után), most hogy itthon vagyok, szerintem rengeteg időm van reggel hat és délután fél négy között, amikor nincs itthon, egyáltalán nem fura, hogy most se sűrűn lát tanulni. Pláne, hogy semmi kedvem tanulás előtt azzal húzni az időm, hogy hallgatom a pánikolását akár fél órán keresztül, hát hülye lennék olyankorra időzíteni, amikor látja.

Komolyan, miért kell ezt ennyire túllihegni?