Hogy kezeljem anyummal a kapcsolatomat a továbbiakban?

Ő tipikusan az a nárcisztikus szülő, az évek alatt nullára roncsolta az önbizalmam. Fél éve közölte velem, hogy három napom van elköltözni. Volt előző nap egy veszekedésünk, de igazából nem csináltam olyat, ami miatt ezt megérdemeltem volna. Később megtudtam az öcsémtől, hogy azért kellett elmennem, mert három nap múlva, odaköltöztetett átmenetileg egy faszit… ilyet már sokszor csinált, úgyhogy meg se lepődtem ezen.

A barátomhoz költöztem ekkor, azóta is együtt vagyunk és köztünk minden rendben, de anyum azóta is csinálja a feszültségeket.

Közbe előjött nála egy betegség, megműtötték… mégiscsak az anyám, úgyhogy próbáltam a viszonyunkat helyreállítani, de folyton visszaél a helyzettel. Mindig rám sóz valamit, hogy csináljam neki meg vagy pénzt kér kölcsön.

Ennek ellenére még mindig visszahallom milyen hülyeségeket terjeszt rólam. Mérges rám - panaszkodik a barátainak, ez érthető, csak mivel neki nincs miért panaszkodnia rám, ezért kitalál random hülyeségeket, de ezekbe a hülyeségeibe már nem csak engem, hanem a barátomat is belevonja, aki erre kifejezte nem tetszését. Ismerem a barátomat is, hogy hogyan kezel egy ilyen szituációt és anyumat is… a barátom viszont anyumat azért még nem ismeri, vele lehetetlen korrektül elbeszélgetni, még csak nem is hagyta hogy végigmondja, hogy szeretné, ha befejezné rólunk a szarkeverést. Tehát a barátom szerintem helyesen próbálta kezelni a szituációt.

Nagyon nem tudom, hogy mit csináljak. A párom mellett kéne kiálljak, hisz ők pont azért vesztek össze, mert ő meg mellettem állt ki, a költözésben is végig mellettem volt és mindenben támogatott. Anyum viszont minden dolga ellenére még is csak az anyám és nem akarom vele megszakítani a kapcsolatot, de úgy érzem, ha továbbra is beengedem az életembe, akkor sose leszek boldog.