A szüleim nagyon erőltették a gimnáziumot, már be is írattak, de nekem semmi kedvem hozzá, már vagy egy éve ezt pampogom, valaki tud segíteni?

16 éven aluliak nem használhatják az oldalt.

Ne aggódj szerintem. :) Biztos hogy jót akarnak a szüleid, akarnak valamit belőled, és nem akarják hogy elkallódj. Szeretnék ha színvonalas iskolába járnál, ahol színvonalas oktatást kapsz, és lehetőséget neked hogy fejlődni tudj. Később még megköszönöd nekik. Az új iskolában is lesznek barátaid. Attól mert elmész még nem azt jelenti hogy a régi barátságok megszakadnak, bár az is tény hogy kevés ilyen barátság marad meg a gyerekkorból. 15 évig volt egy barátnőm a suliból, ő kezdett el távolodni, ezért vége szakadt a barátságnak, másokkal pedig azért, mert más lett az élet utunk. Visszatérve a szülőkre, az enyémek is hasonlóan neveltek. Elküldtek 14 évesen nyelviskolába szombatonként, amihez pont semmi kedvem nem volt, és meg sem kérdezték akarom-e vagy sem. Gondolom mondanom sem kell, borzasztóan mérges voltam, de később viszont egy percet nem kellett tanulnom a suliban a nyelvi órákra, mert minden a fejemben volt. Gyerekkoromtól kezdve arra neveltek hogy tudatosan tanuljak, annak tudatában hogy milyen jövőm lesz, tehát dolgozzak meg előre azért hogy egy tiszta helyen, hétvégézés és ünnepnapok ledolgozása nélkül keressem meg a kenyeremet. Így a hétköznapok tanulással, hazimunkával, kevés barátnőzéssel teltek. Sokat vívódtam régen magamban, mert úgy éreztem nem csinálhatom azt amit akarok, szinte azt éreztem nem is élhetek, mert diktálják mit, hogy, mikor, hova stb. Mostmár felnőttként, jó szakmákkal a kezemben, egy jó munkahellyel hálás vagyok nekik amiért,, tapostak". Most drasztikusnak tűnik a változás neked, főleg egy fiatalnak akinek számítanak a barátnői, a jelenlegi élete, de hosszabb távon én azt mondom jobban jársz az új sulival, próbálj meg jobban és keményebben tanulni, a barátok meg ott is össze fognak jönni. Amire viszont figyelj, hogy a szakmádat már tényleg te válaszd ki, és légy boldog abban amit csinálsz.

Hát, 32-es, semmivel nem jöttél ki időben így jobban, hogy elvették a szombati pihenőnapodat, viszont az iskolában már nem kellett az angolra készülnöd, mert nem dőlt volna össze a világ, ha a normál iskolaidőben készülsz, így viszont legalább pocsékoltad az idődet az iskolai nyelvórákon. A bántalmazásért nem kell hálásnak lenni (Stockholm szindróma). Önerőből is ugyanide eljutottál volna, nem a szüleidnek köszönheted. Még ma, felnőttként is megvisel téged ennek az emléke (különben nem írtad volna meg), csak tagadod, hogy el tudd viselni, hogy a saját szüleid, akiket szeretni kell, semmibe vették az akaratodat.

Mi ez a zavaros mese? Ráadásul a szövegstílusból, szókincsből ítélve kb. 30-40 éves lehetsz.

Kollégiumba nem mehetsz? Akkor nem kéne olyan korán kelni. Egy kérdést megér. Amúgy nem nagyon tudsz mit csinálni az övék a döntés. Én pl angolos osztályba jelentkeztem a gimibe. Meg is beszéltük otthon. Az anyám egy büdös szót nem szólt csak átjabította suttyonba németre mert ő azt jobbnak tartotta. Első tanítási napon tudtam meg. Semmit nem tudtam sinálni. Jól kiszúrt velem. :(