Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek ha 25 éves létemre...

Mit tegyek ha 25 éves létemre anya nem hagyja, hogy saját magam döntsek dolgokról?

Figyelt kérdés

Az a probléma, hogy már 25 éves vagyok és a szüleim még mindig gyerekként kezelnek. Főleg édesanyámból van nagyon elegem…


Állandóan stresszes, ideges, kiabál mindenért. Csak olyan dolgokban támogat, amit ő is jó ötletnek tart. Ha pl valami olyan tanfolyamra vagy munkára szeretnék jelentkezni, ami neki valami miatt nem tetszik, akkor nem támogat benne hanem igyekszik lebeszélni róla és előfordul, hogy elég erőszakosan már-már ijesztően teszi ezt. Még sosem ütött meg, de ennek ellenére bevallom, hogy tartok tőle. Nem tetszik neki, ha nem úgy viselkedek, ahogy ő akarja. Mindig tudni akarja, hogy hova megyek, mikor jövök haza stb. Utálja ha másoknál alszom, ezért nem engedi meg, hogy a barátomnál aludjak. Mindig a barátom alszik itt nálunk hétvégenként. Azt hiszi, hogy mindig neki van igaza. Jó párszor ordítozott már velem a barátom előtt is elég durván meg a barátomnak is beszólogatott. Nem hagyja, hogy én döntsek dolgokról, mert azt hiszi, hogy ő jobban tudja nálam mi a jó nekem. Meg még van nagyon sok minden, ami miatt elegem van, de ezeket most nem szeretném részletezni. Tényleg elég abszurd már néha ahogy viselkedik. Akárkinek elmesélem, hogy mi folyik itthon mindenki ki van akadva, hogy én ezt hogy birom elviselni ennyi ideje. Nem voltam soha rossz gyerek. Mindig szófogadó voltam. Nemcsak anya viselkedése miatt. Egyébként sem vagyok balhés típus. Mégis állandóan le vagyok cseszve minden olyan dologért, ami más normális családban egyáltalán nem okoz konfliktust. Már a barátom is rosszul viseli, ahogy anyám beszél velem meg hogy ilyen szigor van nálunk. Szerencsére szeret annyira, hogy mindezt a sok baromságot eltűri miattam. Már én is nagyon nehezen viselem ezt egy jó ideje. Mielőtt összejöttem a barátommal akkor is agyaltam azon, hogy valahogy elakarok pattanni innen, mert már minden napom arról szólt, hogy anya miatt én is stresszes és ideges voltam állandóan. Egyszerűen nem tudtam velem kijönni, mert állandóan belém kötött minden kis apróság miatt, nem hagyta hogy saját magam döntsek dolgokról stb. Nem bírtam/birom már elviselni ezt egyszerűen.


Ami jelenlegi konfliktust okozza, hogy a barátommal szeretnénk kimenni Németországba dolgozni. Nem részletezném, hogy miért döntöttünk így. A lényeg, hogy nem egyedül mennék. Jönne velem a barátom is, ráadásul a barátomnak 3-4 ismerőse már hónapok óta dolgozik ezen a helyen, ahova mennénk. Most hétvégén mondtuk el a szüleimnek, hogy mit tervezünk. Természetesen nem tetszett nekik. Én hogy gondoltam ezt, hogy csak úgy mi a barátommal ezt eldöntöttük és velük meg se beszéltem (nem értem, hogy 25 éves létemre miért kellett volna ezt először velük megtárgyalnom és nem a párommal, akivel majd kifogok menni) meg hogy kimegyünk csak így az ismeretlenbe (nem teljesen ismeretlen, mert a barátom haverjai által már tudunk jó pár dolgot a munkahelyről) meg én ezt hogy gondoltam hogy itt hagyom őket (hozzáteszem, hogy pár hete azért ordítozott velem, mert elege van belőlem és milyen jó lenne ha végre elköltöznék itthonról és nem kellene látnia). Annak ellenére, hogy állandóan ordítozik velem nehezen tudja elfogadni, hogy már felnőtt vagyok és rosszul viseli, hogy van egy komoly kapcsolatom és emiatt kezdek leválni róluk. Szerintem az is sok mindent elmond, hogy a barátom édesanyjának bármilyen ötletünket, tervünket elmerjük mondani, mert ő úgy van vele, hogy próbáljuk meg hátha szerencsével járunk. Az én anyámnak pedig alig merek elmondani bármit is, mert mindenből olyan nagy ügyet csinál vagy ha nem tetszik neki az ötlet, akkor megpróbál lebeszélni róla vagy kiabál, rosszul reagál. Most is mióta megtudta ezt a Németország dolgot alig szól hozzám. Ti mit gondoltok? Előbb tényleg vele kellett volna megbeszélnem és aztán mondani a barátomnak bármit is Németországgal kapcsolatban? Vagy 25 évesen már meg inkább a barátommal kellene megbeszélnem a dolgokat és a szüleimnek pedig nem sok beleszólása van már a döntéseimbe? Jogosan duzzognak most?


2022. aug. 7. 17:01
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
95%
Nem kellett volna először vele megbeszélni. 18 évesen is jogodban állt volna tényként közölni, hogy mentek, így 25 évesen pedig már bőven elég lett volna az indulás pillanatában is, ha ekkora 🦷.
2022. aug. 7. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
100%
Hadd duzzogjanak. 25 eves korodban itt az ideje függetlenedni tőlük. Menjetek szépen Németorszagba és ne foglalkozz anyáddal. 7 eve nagykorú vagy, ideje úgy is viselkedni.
2022. aug. 7. 17:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
76%
Nagyon keveset írsz önmagadról, így csak annyit lehet mondani, hogy nyilván neked is nagyon kényelmes volt nem leszakadni és nem önállósodni. Anyádnak nyilván már terhére vagy (érzi a dolog zsákutca jellegét, pláne, ha eltartott vagy), de téged otthonról kidobni meg nem mer (nem akar) érzelmi okokból. Ez a felemás helyzet jelenti a konfliktus lényegét.
2022. aug. 7. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
67%

Talán nem kellene 25 évesen mamahotelezni. Talán érzelmileg éa fizikailag is le kellene már vállni.


Nem értem ki miért csodálkozik a gyerekstátuszon, ha gyerekként viselkedik..

2022. aug. 7. 17:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 A kérdező kommentje:
Túl keveset kerestem ahhoz, hogy különköltözzek. Nem olyan egyszerű…
2022. aug. 7. 17:40
 6/12 anonim ***** válasza:
72%
Albérlet, munkásszálló?
2022. aug. 7. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
80%
🤷‍♀️ Van egy párod. Munkát kell váltani, ki lehet menni külföldre, nem akarásnak nyögés a vége.
2022. aug. 7. 21:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
73%
Menjél. Gyerek maradtál anyád miatt, ha nem így lenne, ez a kérdés sem fogalmazódott volna meg benned. Ideje eltávolodni. Rég nem kéne azzal foglalkoznod, hogy min akad ki, legfeljebb annyi időre, míg leállítod, és megmondod neki, hogy majd te eldöntöd, mit csinálsz. 25 éves vagy. Más ennyi idősen családot is alapít, te meg még mindig azon stresszelsz, hogy anyád mihez mit szól, meg nem alszol a barátodnál, mert anyád nem akarja (wtf?!). Örülj neki, hogy itt a lehetőség hogy kilábalj ebből.
2022. aug. 7. 22:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
73%

Válj le tőle érzelmileg!

Neked ezt kell megtenned. Mert így örökre gyerek maradsz, és gyerekként fognak bánni veled.


Az én anyám azt is meg akarja mondani nekem, hogy mikor feküdjek le, mert "elvileg" nem maradhatok fennt sokáig. Én minden ilyen, ehhez hasonló dolgot úgy kezelek, hogy nem is figyelek rá. Felőlem azt mond amit akar, akárhányszor akar, ő stresszeli magát és nem én. Nekem saját döntéseim vannak. (Megjegyzem, durva hogy vannak szülők, beleértve az enyémet is, akik még távolról is irányítani akarják az embert.)


Nem kérdezni kell, meg engedélyt kérni, hanem tényként közölni mindent. És leszarni hogy min akad ki, majd megnyugszik. (Vagy nem, de akkor is ő stresszeli magát, nem te)

2022. aug. 7. 23:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
73%

Ha pl valami olyan tanfolyamra vagy munkára szeretnék jelentkezni, ami neki valami miatt nem tetszik, akkor nem támogat benne hanem igyekszik lebeszélni róla


Na és hány tanfolyamot végeztél el abból, amit terveztél? Hány munka jött össze? Ha le tud beszélni, akkor nem biztos, hogy benne van a gond.

2022. aug. 8. 06:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!