Miért hiszi azt anyukám hogy mindig igaza van?

Nem viccelek tényleg. Mindig övé az utolsó szó, neki mindig igaza van, ha én mondok valamit én vagyok a hülye gyerek, ha valamit nem úgy csinálok ahogy az neki tetszik szintén. Nem vagyok hálátlan mert mindenem megvan, es tudom is, mellesleg jól tanulok, van barátom és barátaim, van jogsim, sportolok stb. De nem elég hogy ha neki rossz kedve van akkor legyen mindenkinek rossz kedve, kb ez az elven működik, ha neki rossz kedve van, akkor ha hozzászolok akkor az a baj, ha valamit csinálok (pl, belerugok valamibe es eldől, hangja van) miert nem nézek a labam elé, de ha ő csinálja akkor az nem baj. Ha bármi elől marad az az én hibám. Allandoan veszekszik velem ilyeneken, és régen nem volt ilyen, régen mindent megtudtam vele beszélni, ma már el se mondom neki ami történik velem. Egyedül nevel minket, apámmal szokoevente 1x beszelek, ezért nyilvan mással nem tudnám megbeszelni, barátja nincsen. Mellesleg úgy érzem nem érdekli mivan velem, pl most fogok nyelvvizsgani angolbol C1 felsőfok, probalnek tanulni, de nem tudok mert jelenleg házat felujitunk, és az miatt se lehet mert egyedül vagyok itthon, biztos vagyok benne hogy ez még szeptemberben is fog tartani mikor én már szeretnék az érettségire készülni. Bárhova elmegyek, akkor az az én hibám, és sose vagyok itthon (ami nem igaz, mert idejét nem tudom mikor voltam utoljára bulizni) es hazaerek akkor egyből elrontja az egesz kedvemet azzal hogy vagy lecsesz vagy pedig valami nem tetszik neki, vagy rossz kedve van és másnak is legyen az.

Nem ertem, és azt se hogy mitől változott meg ennyire mikor régen a szöges ellentetje volt....