Miért utálnak a szüleim?

Téged nem idegesítene, ha valaki folyton panaszkodik? Ráadásul beképzeld tünetek miatt?

Ha tudod, hogy hipochonder vagy, akkor tartsd magadban a bajodat, hiszen beképzeled. Aki tényleg beteg, annál is zavaró a jajveszékelés. Képzeld, van aki halálos beteg és nem panaszkodik, hogy ne sajnálják!

aha, értem, tehát borzasztóan beteg vagy, de gyógyszert szedni nem akarsz, hogy elmúljon... engem három perc alatt felidegeltél a töketlenségeddel, inkább légy hálás a szüleidnek, hogy megtűrnek maguk körül a nyavalygásoddal.

(az hogy mikor kelsz reggelente hogy kapcsolódik amúgy a gerincferdüléstől kialakult szívritmuszavarodhoz?)

valamennyire megértelek, én tinikoromban voltam "hipochonder". nekem is van egyébként szívproblémám és gerincferdülésem is.

tökre megértem azt, hogy félsz elaludni, de mégse vesznek komolyan. nem azért kéne komolyan venniük, mert durva szervi problémád van, hanem azért mert nem mersz elaludni. nekem ez az időszak volt a legrosszabb az életemben, senkinek nem kívánom. minden nap elhinni, hogy nem fogsz felkelni, és így elaludni...szörnyű.

én sokat voltam egyedül akkoriban, és sokszor, amikor féltem elaludni, elmentem hajnalban sétálni a városba csak azért, hogyha rosszul lennék, akkor legyen aki mentőt hívjon rám.

tehát én ezt nem igazán hipochonderségnek tartom, hanem valami pánikbetegséges dolognak. mihelyst elköltöztem, és a barátommal aludtam minden este, teljesen megszűnt a "hipochonderségem".

és én is utáltam, hogy senki nem foglalkozott velem, mert _tényleg_ rosszul voltam, noha nem a szívproblémáim miatt.

milyen a kapcsolatod a szüleiddel? én azután lettem jobban, hogy szerető közegbe kerültem.