Szülők akik lusták dolgozni azoknak mi bajuk van?

És miért velük foglalkozol?

Tudod nem mindenkinek van igénye a világban, új dolgok, tárgyak, egyéb dolgok iránt. Vkiket leköt az hogy kimegy a parkba és nézi ahogyan a fűben a hangyák mászkálnak és elég az. Én ismerek olyat aki egyáltalán nem költ magára, és nincs internete meg semmi ilyesmilye, hanem csak meditál.

Ha a mai világban ennyiből megélnek, akkor ezeket nem lenézni kell, hanem felnézni rájuk, mert zsenik!

Plusz tanácsot kérni, hogyan csinálják.

A viccet félretéve, nem lehet, hogy van valami passzív jövedelmük, amiből megélnek?

Ha ezek a "szülők" idős korukban sem várják el, hogy valaki gondoskodjon róluk, semmi gond, éljenek úgy, ahogy nekik tetszik.

A probléma ott kezdődik majd, hogy pont az ilyen egysejtűek képzelik magukat hős szülőknek, akik rohannak szültartást kérni, ha már az állam így rendelkezett, hogy megtehetik.

Miért, a munka az valami jó dolog?

A legtöbb ember nem találja meg a valódi hivatását, vagy olyan munkát amiben örömét leli. Aztán ott vannak a kellemetlen kollégák vagy főnökök, a napi megalázás és alkalmazkodás és teljesítés kényszere.

Én nem tudom, nekem a tinglitangli parkban üldögéléstől meg munkanélküliségtől felvágnám az ereimet.

A munka nyilván nem a csicskáztatásról szól vagy amiatt jó, hanem hogy érzed, hogy leteszel valami produktívat az életedben az asztalra.