Mit tehetnék? Hasonló helyzet valakinél?

A szüleim nagyon szigorúak velem, alig engednek meg valamit. Folyton lecsesznek valamiért, amiért nem is én vagyok a hibás. Bennem pedig mindig csak a rosszat látják meg. Pl jó tanuló vagyok, de a kémia matek nem megy. Most becsúszott egy matek 3as, és máris elkezdenek cseszegetni, h miért nem jobb stb. Pedig ennek a jegynek még örültem is, hiszen nem értettem az anyagot és számomra matekból a 3as full jó. De nekik nem. Vagy pl voltam versenyen, 3. lettem. Megkérdezték hogy hanyadik lettem, mondom 3, erre pedig csak megkérdezik, hogy hányból, 2ből? Ők pedig egy helyezést sem bírnának hozni, de engem cseszegetnek.

Az a helyzet, h öcsémmel nem mindig jövünk ki jól, vagyis inkább elég gyakran nem. Sokkal jobban szereti a hugomat, ez látom meg érzem is. Engem meg mintha utálna. Akárhányszor próbálok vele valami jót csinálni, csak fintorog. Pl. amikor mentük legutóbb vhova, a szuleimnek be kellet menni egy helyre a hugommal, mar is hisztizett kisse, h o biztos nem marad kint velem meg stb. De, ha raszolok h ne csinaljon hulyeseget, akkor mar elkezd csunyan beszelni velem, meg h nem mondod meg mit csinaljak, stb. Legutobb megcsapott az egyik jatekaval, en meg szóltam neki h ne, erre megint csinálja, nyulok h megfogjam a jatekot, de az ujjara csavarodott a zsinorja, es utana ment árulkodni es egybol en lettem a hibas. De mindig ez van. Akarmit csinal, en vagyok a hibas. Mindig en vagyok a sz*r, meg a hulye, meg h miert nem hagyom a kisebbet. Ha hugom csinalja ezt, anyam ot bezzeg vedi. Mindig mindenert engem hibaztatnak, es en ezt mar nem birom. Valamit elrontok akkor mar huha, meg minden rossz ram van kenve, h de bena vagyok, stb., de ha tesoim csinaljak akkor nem is történt semmi. Oket sztem egyszeruen jobban szeretik, es en nem tudom mit csinaljak.(ez meg egy regebbi kiirasom).Azota en viszem és hozom suliba, de ezt szüleim semminek tekintik, mert h ez "alap". Ő természetesen korán akar menni, és én emiatt kelhetek fél órával korábban. Nem érti meg, hogy később is lehet menni, mert beér, és azzal sincs gond ha néha késik 1-2percet.De nem, neki korábban kell mennie. Délután pedig mindig várnom kell rá, mert bejelntkezett mindenféle szakkörre. Az nem opció nála, hogy egyedül menjen haza, mert nagyon nem nőtt még be a feje lágya. Menőnek hiszi magát, pedig nem az.Folyton éget le, nem tud viselkeni.

Én nem ebédelek a suliban,itthonról viszek kaját. Anyám erre kitalálta, hogy akkor mosogassak el, mivel úgyis annyi időm van. Nem is lenne baj ezzel, ha egy héten 1x2x kéne, de minden hétköznap, és van úgy hogy 4 után érek haza, de 5kor már indulnom kell edzésre, és akkor még nem is tanultam semmit. Azt sem érti meg, hogy nekem nincs annyi időm, mert szerinte van és kész. Mindig mindenért lecsesz, de ha visszaszólok akkor már én vagyok a rossz, meg hogy mennyi mindenem van és semmit nem csinálok. Nem tűnik fel ha vasalok, mosogatok, takarítok, sütök. Neki mindig a rossz tűnik fel. Ha telefonon nézem a feladatot, akkor már biztos egyből játszok. Ilyenkor elveszi(!!!) a telómat, és nem adja vissza. Nekem sokszor van olyan h ott a tanulnivaló, de nem adja vissza mert csak "játszanék" rajta.

Most pl bejött a szobába, akart adni gesztenyét(tehát néha kedves is), mondom nem kérek, mert nem szeretem. Azt mondja erre, hogy de most friss és örülne ha nem kéne miattam a 3000Ft/kgos gesztenyét. Ilyenkor én persze felcseszem magam, mert eléggé idegesít, de akkor én vagyok a hisztis majom meg a hisztis picsa.

Az érzelmeimet/gondjaimat, meg magamban tartom mert nekem így jó. De ezzel is baja van.De így mondjam el neki? Kezdem megutálni őt, és én ezt nem szeretném.

kérlek most az olyanok kerüljenek el, h kamu kérdés meg h hisztis picsa vagyok, mert erre nincs most szükségem

16l