Van remény ilyen helyzetben?
24 éves férfi vagyok, a szüleimmel lakok. Van 21 éves, 16 éves és 13 éves testvérem. A szüleim betegek.
Egész életükben nyomorban éltek, bántalmazták őket gyerekkorukban. Amikor megszülettünk, onnantól is szegénységben és ezernyi problémában nőttünk fel, ők pedig éltek. Stressz a stressz hátán. Szenvedés a szenvedés hátán. Megöregedtek. Sajnálom őket, mert most is rengeteg nehézség van, daganatosak is, gondolom a dohányzás miatt, és állandóan csak az életkedvtelenséget, nyomort, szenvedést, fájdalmakat látom rajtuk. Mit tehetnék? Szeretnék örömet okozni nekik, de szinte lehetetlen, mert soha nem elégítették ki az igényeiket, így nekem sem mondják el. Amikor több pénzem volt, akkor nyaralni akartam vinni őket, de nem akartak menni... ah, sorolhatnám, de akkor nem érnék a végére soha.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy segítsetek. Mit tehetnék? Mi kellhet egy anyának, nőnek?
válasza:
válasza: válasza:Mással soha nem lehet tenni semmit, amíg nem látja miben van.
Pszichoterápia segít. Neked. Mert te felismerted, hogy valami nem jó. Így szépen lassan a megoldásra is rá fogsz.
válasza:A vàlaszommal lehet, hogy nem leszek mindenki kedvence. Őszinte leszek hozzàd, és ez szerintem többet ér, mint azt mondani, amit hallani akarsz. Az én szüleim is ilyenek, sajnos hasonló a csalàdom, ami màr nemis csalàd, sőt, soha nemis volt az.
Én is nagyon sokszor megpróbàltam örömet okozni, de soha nem kaptam egy köszönömöt sem, még egy mosolyt sem azért, amit megtettem, semmi hàla nem volt, szülinapot szerveztem emberekkel, tortàval, nyaralàst, pénzt adtam, bevàsàroltam, egy idő utàn màr az egész karom kellett volna, pofàtlanul, és mindenki előtt csak szégyenbe hoztak, soha semmi nem volt elég. Odàig csinàltam ezt, amíg nekem nem maradt semmim, se szabadnapom, úgy, hogy végigdolgoztam a belem egész évben, és mellette iskolàba jàrtam sajàt pénzen, pénzem sem maradt, inkàbb mindig mindenemet odaadtam nekik, csak hogy nekik legyen, én meg màr nem tudtam kifizetni a sajàt dolgaimat sem. Lelkileg pedig màr minden egyes alkalommal bűntudatom volt szó szerint, mikor egy kicsikét is megpróbàltam jól érezni magam...
Aztàn eldöntöttem, hogy ennek vége. Persze nekik ez nem tetszett, mert megszűnt a pénzcsap, meg minden màs is vele együtt. Elegem lett a szeretbe csomagolt zsarnoksàgból.
Ha nem vigyàzol, leràntanak, magukkal ràntanak. Ők is voltak fiatalok, persze, ne ítélkezzünk, de bőven volt idejük màst csinàlni, mégsem tették. Akàrmennyire is szegény lennék, a gyerekemtől soha nem lenne szívem elvenni semmit. Ez nem szeretet. Csak azon lehet segíteni, aki hagyja, de nem a Te dolgod az ő szétcs.eszett életüket helyrehozni, mert tönkre fogsz menni teljesen. Az ő életük màr félig a kukàba van, de te fiatal vagy, minden jogod megvan hozzà, hogy teljesértékű életed legyen! Szóval csak óvatosan a sajnàlattal, segítséggel!
válasza: válasza:Nem "rendes" vagy hanem mártír, önfeláldozó természetű.
Sok szülő közül többek között a tieidnek sem lenne való a gyerek, mert nem tudnak tisztességesen gondoskodni róluk. A semmire vállalok négyet, és majd valahogy elleszünk, az minden, csak nem felelős viselkedés.
Lepontozhatsz, nem érdekel.
8-as
Nem pontozlak le, mert igazad van.
7-es
Egyszer próbálkoztam már így, de mindig kifogásokat gyártanak, meg hogy ők ilyenek, fogadjam el, illetve egy 24 éves ne pofázzon nekik semmiről.
6-os
Igen, mert úgy gondolom minden ember megérdemli a segítséget. Akik gyilkolnak és erőszakolnak, azok kivételek, de ha ők is normális környezetben nőttek volna fel, majdnem 100%, hogy nem lennének olyanok.
5-ös
Köszönöm az őszinteséged, tényleg többet ér, mint megerősítéseket hallani állandóan.
Sajnálom, hogy így bántak veled. :(
Valahogy azt érzem, hogy tőlem sem elég semmi amit adok. A testvéreimtől nem kérik a pénzt amikor kapnak, mivel az övéké (kivéve a 21 évestől, de attól sem úgy, mint tőlem), nekem pedig el kéne tartanom őket, ezt éreztetik. Ha nem teszem, szar vagyok és ki kéne baszni anyám húga szerint, és egy semmirekellő szar vagyok. Én is besokaltam, így már régóta nem is dolgozok, és még nagyobb a szar, de semmi előrelépés nincs. Lehet azért mert öregek és betegek? Valahol megértem őket, de nem is. Bár ők is olyan környezetben nőttek fel állandó életkedvtelenségben, amit nem kívánok senkinek...
Bár írni fogok privátban, ha nem gond.
4-es
Sajnos egyre inkább érzem ezt. De miért nem fogadják meg a segítségem, amikor szemmel látható a baj?
1-es
Nagyon sajnálom. Mi volt az oka, hogy mégsem költözik? :(
*8-as
Ha nem lenne igazad sem pontoználak le, rosszul fogalmaztam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!