Szülők ilyen tragikus kimenetelű esemény után őszintén még engednétek,hogy a gyermeketek rendőr legyen?

Pusztán gyakorlati szempontból kérdezem: hogyan terveznéd "nem megengedni" egy felnőtt embernek, hogy azt a foglalkozást válassza, amit akar? Tudsz róla, hogy egy nagykorú embernek semmihez sem kell kikérnie a szülei engedélyét?

Véleményt persze formálhatsz, nem tilos, akár el is mondhatod neki, de a választása nem függ az engedélyedtől.

Ha meghal, akkor szívás, de ezzel együtt kell élni.

Mindenki meghal egyszer, sokan elég fiatalon, és nem azért mert rendőr, hanem mert mondjuk agyoncsapja az áram - pedig a villanyszerelő normális esetben nem egy veszélyes szakma, aztán mégis.

Vagy lezuhan az építkezésen, stb.

Ennyi erővel gépkocsivezető se legyen, mert sok a baleset az utakon.

Tanár meg végképp ne, mert belevágják a diákok a kést - mint abban a jónevű győri műszaki szakközépiskolában is a nemcigány (!!!) gyerek a fizikatanárjába.

És az a szülő, akinek a gyermeke kommandósnak áll, idegenlégiósnak, különleges katonai alakulathoz szegődik, speciális mentő, hegyi mentő lenne, vagy szenvedélye a hegymászás stb.

Az élet veszélyes.

Az én fiam rendőr akar lenni, tegnap hozta ki a könyvtárból a rendőrös könyvet (másodszorra), és épp ma reggel beszélgettünk róla.

Eszembe se jutna lebeszélni róla, ha rendőr akar lenni, akkor legyen az. Az, hogy két évente egyszer történik egy ilyen tragikus esemény, egy dolog. Ha valaki CNC marósnak áll, ott is történhet üzemi baleset, talán még nagyobb is az esélye. Ettől a függetlenül a rendőri munka, főleg Magyarországon, nem egy kifejezetten veszélyes dolog.

Csak illusztrációnak az előzőhöz („Az én fiam rendőr akar lenni…)

Nyomdász vagyok.

Egy tanulósrác került hozzánk. Gépmester szeretett volna lenni. A nyomógép az első műhelygyakorlati napján vállból roncsolta az egész karját. Egy kötészeti gép megskalpolt egy nőt. Egy férfi 200 literes toluol teli hordó mellett gyújtott rá…