Hogyan kérjünk bocsánatot az Apánktól egy balul elsült születésnapi ajándék miatt?

Apádnak tökélesen igaza van és nem bunkó, ugyanis TUDJÁTOK, hogy utlja a meglepetés szrokat, TUDJÁTOK, hogy már szervezett programot aznapra a barátnőjével, erre SZERVEZTEK neki egy meglepetés bulit.

Hát bocs, amiért a tke kivan veletek - én többek között pontosan az ehhez hasonló random átugrunk, bulit szervezünk a hátad mögött totál telibe sz...va, hogy akarod-e vagy sem, etc. miatt sem látogatok haza túl sűrűn.

Igen, ilyen már nekem is volt, egyszerűen nem mentem el. Le volt foglalva minden - TUDJÁK, hogy utálom a meglepetéseket vagy amikor aznap szólnak.

Így jártak, én nem rúgom fel a hetekkel előre eltervezett programomat, csak mert bennük minimális tisztelet nincs felém vagy a kérésem felé.

Ó, igen, az meg, hogy xyz megsértődik, pont nem érdekel.

NEKEM lenne okom, amiért egyáltalán nem érdekli őket a véleményem vagy semmi.

#12

12-es!

Rendben, de miért kell megsértődni? Szerintem a következőképpen zajlik egy ilyen:

Meg van beszélve a barátnőmmel, hogy a születésnapomon elmegyünk vacsorázni. Senki más nem szól semmit, mert ugye titokban szervezkednek. Eljön a születésnap, felhív a lányom, hogy este menjek át vacsorára, én meg mondom neki, hogy sajnos ma nem jó, mert a barátnőmmel megyünk az xy étterembe. Ennyi.

A család többi tagja ekkor megbeszéli, hogy mi legyen,majd visszahívnak, hogy akkor jövő szombaton jó lenne a közös vacsora, vagy mikor ugorhatunk fel, mert van egy ajándékunk

Ha valaki nem szereti a meglepetés vacsorát, akkor miért kell megszervezni? Nem arról szólna a dolog, hogy az ünnepelt érezze jól magát?

Teljesen érthető az is, ha inkább csak a barátnőjével lenne ilyenkor.

Jelezni kell felé, hogy megértjük (nem pedig notóriusnak címkézni), és hogy az utazással örömet akartatok okozni.

Értem én, hogy valaki nem szereti a meglepetéseket, de szerintem ez a reakció picit túlzás. Én sem szeretem a meglepetéseket, ráadásul az autizmusomból adódóan (mostmár a korábbiakhoz képest enyhe)

fizikai tüneteket is produkálok, ha valami nagyon durván felrúgja az időbeosztásom. De ennyire rosszul még én sem reagálok, hogy erősen visszautasítom a dolgokat.

14!

Esetleg a nagyszulovel együtt élnek, vagy apuka azokon a napokon megy látogatóba a szuleihez? Ergo nem hívja fel senki, hanem amikor ott van és épp indulna közlik, hogy hoppá, meglepi!

Én sem szeretem az ilyen meglepetés bulikat, bár meg nem sértődnék rajta, mert tudnám, hogy csak kedveskedni akart a család, de nem érteném, minek szerveznek ilyet, ha tudják, hogy nem értékelem.

Bár ha aznapra van lefixált szülinapi programom, és tudnám, hogy ők is tudták, csak lesz*rták, ezzel kvázi tudatosan kellemetlen helyzetbe hozva, hogy lehet, én is mondanám, hogy bocsi, ezt most halasszuk el.

Ennyire biztos nem sértődnék be amúgy, de nem értem, hogy miért hozzátok ilyen helyzetbe, miért nem egyeztettetek a barátnőjével.

17-es!

De akkor is megmondom, hogy hát sajnos ez most nem jó, mert programom van. Akkor van baj, ha ezen megsértődik a család, vagy erőszakoskodnak.

Megértem apád kiakadását és sértődöttségét. Azt tapasztalta, hogy az 50. születésnapja alkalmából a barátnője kivételével az egész családja kollektíven lesz@rja, olyasmit szerveznek neki, amiről jól tudják, hogy szívből utálja. Én is nagyon csalódott lennék.

A nagymamád rászervezése a programjára érdekes, mintha szándékos szívatás lett volna a barátnő felé - talán a nagyi szerint nem a "megfelelő" (mármint a nagyi számára megfelelő) nővel van együtt apukád? Azért az 50. születésnap alkalmából megpróbálni megfúrni a fia kapcsolatát tényleg érdekes ajándék.

Ahogy olvasom, a barátnő vette is az üzenetet, és persze, hogy ezek után nem kell semmilyen ajándék tőletek.

Pár hét múlva talán megpróbálhatod felhozni apádnak, hogy neked csak az utazáshoz volt közöd, a mama vacsora-kavarásához nem, aztán kérdés, mit szól hozzá.