Hogyan tudnám magam jobban érezni?

Hosszú poszt.

Igazából évek óta gondolkodom hogy megosztanám gondolataim,történetem hogy megbizonyosodjak arról hogy nem feltétlen normális ahogy felnőttem és ahogy jelenleg élünk. Mindig is úgy gondoltam, hogy nem feltétlen az a rossz szülő aki fizikálisan bánt.Így teljes egészében sosem mertem senkinek elmondani,rettentően tartok a felismeréstől hogy tán nincs igazam.

Nem is tudom hol kezdjem,annyi feldolgozatlan sebet hordozok magamban. Nem volt egyszerű gyerekkorom. De sosem vertek,általában mindig kedvesen szóltak hozzám. Anyukám elég fiatalon összeházasodott édesapámmal,együtt voltak egészen 4 éves koromig. Igazából valahol itt kezdődött el a kálvária. Sajnos anyunak sosem volt sikeres szerelmi élete. Így hol ezzel 1 évet,hol azzal hatot. Nem volt rengeteg párja,összességében kb. 6-7 emberre emlékszem. De a történetek mindig nagyon zavarosak voltak,főleg gyerek szemmel.

Itt mondanám az első problémát,hogy ezek a párkapcsolatok mindig előttem és mellettem zajlottak. Igazából amióta az eszemet tudom elmesélte anya a komoly veszekedeseket,torteneteket. Sokszor elmeselte hogy milyen volt a szex,hányszor elvezet el a párja,hogyan szexeltek. Sajnos volt sokszor mikor nem kellett mesélni,mert közvetlen velem egy szobában,vagy ágyban történtek. Egy példa:

Éppen válófélben volt anyukám az akkori férjétől és a szeretője hazában éltünk éppen. Nagyon kicsi volt,igazából nem is voltak szobák. Így egy kihúzható a kanapén aludtam anyával. (Ekkor már 8. Osztályos voltam) Egy este átjött ez a férfi miután már aludtam és elkezdtek szexelni közvetlen velem,konkrétan én is érintkeznem velük. Hallottam minden hangot,minden rezzenest. Abban a pillanatban mozdulni se mertem,csak szoritottam a szemem hogy nehogy rájöjjenek hogy felkeltem mert az milyen kellemetlen lenne. Azon az este nagyon sokat sirtam…

Ez az eset kiemelkedő volt,nem volt mindennapos. De a velem egyszobában,egy légtérben rendszeres volt. Nem tudom emiatt hogy nem lett valami fura szexuális dilim,vagy hogy nem lettem aszexuális…Bár van problémám az érintéssekkel,de azt nem csak ennek tudom be. Gyerekkoromban egy idő után sajnos kialakult egy maszturbálási kényszer amikor éppen hallottam a másik szobában szexelni őket. Talán ezt szégyellem életemben a legjobban. Erről talán 15 évesen tudtam leszokni,de rettentően sokat sirtam emiatt. Talán az is jelezte hogy mekkora is a probléma,hogy a maszturbalast igen hamar,talan 8 évesen elkezdtem. De nyilván ezt soha senki nem tudta. De nem is vagyok benne biztos hogy érdekelt volna bárkit.

Továbbhaladva a történettel, a váltások miatt rengeteget költöztünk,így igazán egy helyen sem tudtam megszokni. Nem voltam soha szem előtt tartva,hogy mondjuk legalább azt a tanévet megvárja,vagy bármi ehhez hasonló. Több óvodába,iskolába jártam.

Iskolák: Úgy gondolom jó eszű gyerek voltam,akar többet is ki lehetet volna hozni a szitubol. Sajnos sosem tanult velem és sosem forszírozta azt hogy tanuljak. Nem kérdezte meg soha hogy mi volt a lecke,meg-e csináltam. Volt néha hogy épp megtanultam egy verset és fel akartam neki mondani,arra mindig sohajtozott. Mindig éreztem hogy a terhére vagyok,igy erről hamar leszoktam. Így igazán sosem tanultam,emiatt mindig közepes tanuló voltam,azt is csak azért mert az órai anyag megmaradt.

Nem igazán jart szüleikre,nem jött el az iskolai ünnepségekre ahol felleptem. Mikor valamiért a szülői kötelező volt,napokig hallgattam hogy miattam kell tuloraznia,vagy neki ez mekkora teher. Ilyenkor mindig azt éreztem hogy nem a helyzet teher,hanem én…

Ezzel szemben mikor neki volt valami pasis dolga napközben,mikor épp nyomozott valaki után vagy épp valakivel titokban találkozott el tudott kéretőzni a munkahelyéről. Sosem értettem hogy én miért erek kevesebbet.

A következő seb anyámmal szemben a fogaim. Ahogy a tanulást sem,ezt sem forszírozta soha. Soha nem állt oda gyerekként hogy de igenis mosd meg a fogad. Mikor már 11-12 évesen felnőttem annyira hogy felfogjam ezt a fogmosás témát,már késő volt. A legtöbb fogam törött,szuvas. Egészen odáig az éves szűréseken mindig hazaküldtek papírral hogy adjam oda anyának és menjünk együtt vissza mert baj van a fogaimmal. Gondolom tudjatok már hogy sosem mentünk vissza. Bár a fogaim már viszonylag rendben vannak,de tobb milliót költöttem rá az évek alatt. Ezeknek a milliónak talán jobb helye is lett volna egy életet kezdő fiatalnál.

A következő hogy mindig kérdezett hogy hogy telt a napod kicsikem,mi a helyzet,de őszintén sosem figyelt rám. Ha épp valami iskolát végeztem nem tudta elmondani mit és hol. A miértet már nem is reméltem. Elmeseltem egy sztorit,mindig csak aha igen. Ott volt,de mégsem. Ezzel szemben minden máshoz penge az esze. Mániája a gyilkosságos sztorik,ha egyre ráfügg napokog képes bújni a telefont és mindne apró részletet megjegyez. Sosem értettem,miért nem vagyok olyan érdekes számára mint minden más.

Talán az utolsó és a legaktuálisabb a pénz. Jelenleg a koromhoz (23)es a lehetőségéhez kepest nem rossz fizetést kapok. (450-500K) 1 éve kezdtem el gyűjtögetni a költözésre,autóra. Valóban nagyon megnezem mikor köre költők. Minden cent fontos. Egyetlen megállapodások volt anyaval,hogy bár anyagilag nem tud segíteni az életemben,csak annyival hogy ingyen lakhatok otthon, nem kell adnom ‘leadót’. Bár ezt más ismerőseimnél is furának tartottam hogy 60-70ezreket elkérnek a szüleik,kizsákmányolásnak éreztem. De én nagyon örültem hogy ennyivel könnyebb az életem. De sajnos ez gyakorlatban sosem így volt. Hónap felénél mindig elfogyott a pénz,már nem futotta ételre. Így mindig kellett adnom,bár többnyire mindig visszaadta. Sokszor vesztünk össze miatta,de valahogy megoldotta. Igazából ez most vált lényegessé,hogy 1 hónap múlna venném az autómat. Sajnos elég sok penzzel tartozik. Én őszintén nem a pénz része zavar,hanem megint a kérdés,tényleg nem veszi észre hogy épp egy álmomba gázol bele? Vagy bele sem gondolt?

Ja igen,itt eszembe jutott egy másik probléma gyerekkoromból. Sajnos a pénzügyek mindig az orromra voltak kötve. Gyerekkoromtól kezdve a hónap felétől azt hallgattam hogy nincs kajára pénz,vagy erre vagy arra. Mindig gyomorgorcs volt bennem a hónap végén…

Igazából talán ezek akik igazán lényegesek,persze emellett sok kis dolog,de az már mellékes. Elég hamar lett életemben gyomorfekelyem,és a pszichiátrián is voltam egy keveset. (Nem vagyok bolond 🥲😁) Ahogy írtam,sosem vertek,nem bántottak. Ennek ellenére olyan szintű haragot érzek,elmondani nem tudom. Kérlek mondjatok el velemenyeteket,sokat segítene.