Mit érez az a szülő, akivel a felnőtt gyereke nem akar beszélni?

Nagyanyámmal semelyik gyereke nem beszél. Unokái közül sem mind. Aki igen, az is azért, mert sajnálja. Na nem őszintén, hanem szánalomból. Nagyanyám szerint ő nagyon jó, mindenki más sz*r és minden a gyerekei, unokái hibája, ő soha semmi rosszat nem tett.

Ilyenek ezek az anyák.

Nálunk az elmondásuk szerint szar, de mégsem annyira hogy rendbe tegyék a dolgokat. Annál nagyobb a büszkeségük és inkább csinálnak úgy mintha minden rendben lenne így is.

Amúgy szülők itt nem nagyon fognak írni, főleg nem bevallani ha esetleg valamiben hibásak.

Én is a gyerekek társaságába tartozom, innen tudok mondani ezt, azt.

Nagyon, nagyon szomorú vagyok, hogy a szüleim nem keresnek.

Lehet nem feleltem meg nekik, mint gyerek, pedig pontosan az ő másolatuk lettem. Tipikusan amilyen a szülő olyan a gyereke című történet. És én voltam a hibás hát ki más...

Megváltoztam. Már nem vagyok az a tiszteletlen ember, mint aki voltam. Mégsem hívnak. Mintha nem is lennék. Senkinek nem kívánom, a világon senkinek!

34/N

Idős vagyok, szerencsére jó egészségben. Az anyagi biztonságom megvan, ezen a gyerekeim csodálkoztak. Nem is keresnek, ami bosszantja őket, hogy én sem. Eddig még nem szorultam senkire.

Így tökéletes a világ. Senki nem zavar, még a szomszéd kakasa sem. Sőt..