Mi tévő legyek? ( többi lent)
Sziasztok sokat gondolkodtam, hogy ezt kiadjam magamból, mivel nincs kinek elmondanom.
Szóval 16 éves vagyok, 3 hónap múlva leszek 17. A lényeg az, hogy a szüleim teljesen szarnak a fejemre, már kb 3 éve annak hogy semmit nem mondok el nekik, azokat se amik a saját egészségemet érintik, és hogy miért , hát ezért: anyával olyan szinten nem jövök ki hogy csak na, bármit csinálok mindig én vagyok a szar, az ostoba buta liba, a tanulatlan hülye, akiből semmi nem lesz. Van egy testvérem aki 1 évvel idősebb nálam és mindig is őt istenítik/ istenítették , ő a nagy kedvenc az egész családba mert ő az unokagyűrűbe is az egyetlen fiú. Ő az akinek vannak céljai, aki tudja hova akar menni. Igazából tudom, hogy ő sokkal okosabb mint én, de ezt a tudtom nélkül is hozzám vágják. Mindig őt dicsérik, edzésre is együtt járunk apa is , és csak így megmozdul a testvérem már az edző is megdicséri , ( engem is megszokott), de mikor hazamegyünk csak azt hallom hogy a tesóm milyen jól csinálta, és nagyon rosszul esik.
A másik meg tényleg az h fingik egyet, már megdicsérik . Én csinálok valamit, egyből a szar oldalát nézik, és már nagyon elegem van.
Én jó tanulónak számítok, 4-5eim vannak, van pár 3mas, de bizibe 4-5 vannak, amúgy tudom hogy a jegyek nem tükrözik a tudást, de ha kapok egy 4-est, akkor elkezdi anya: már megint csak négyes.
De visszatérve az elejére, tudom hogy valahol én rontottam el, de azt is tudom, hogy nem csak én, de tényleg az, hogy már kb 3 éve semmi erős közös kapcsolat nincs, semmi puszi, semmi ölelés meg semmi együtt nevetés. Anya szemébe ha belenézek akkor is annyit látok benne, hogy nagyon nem büszke rám, hogy egy senki vagyok, hogy bárcsak meg se születhettem volna. Annyira rosszul esik, de annyira, és nagyon fáj. Többször elgondolkodtam az önkezűségen, de csak a vagdosásig jutottam, és ezt is azért, hogy elnyomjam a fájdalmat addig is. De ezt egyáltalán nem tudják, semmit nem tudnak.
A napom abból áll, hogy felkelek elmegyek suliba, haza jövök eszek valamit, és bemegyek a szobámba és bedugott füllel vagyok egész végig, aztán meg edzés , utána haza, fürdés, és szinten zene, aztán alszok, semmi több.
Elfelejtettem mondani, hogy teljesen érzem azt, hogy nem támogatnak semmibe, felhoztam a fakultációt már forgatta anya a szemeit, és teljesen úgy lehetett értelmezni hogy:-ez a buta liba semmire nem fogja vinni
Annyira nem bírom már, tényleg nem tudom mit csináljak, este mindig kijön rajtam és ha nem bőgők 2 órát legalább, akkor 1et se :((
válasza:
válasza:Egyem a szíved.... annyira sajnálom, hogy ezt érzed. Szörnyű, hogy ilyen ridegen tartanak és nem büszkék rád, mert "csak" négyes vagy.
Ki az a szülő, akit egyáltalán érdekel, hogy négyes vagy ötös vagy kettes alá, amikor a szeretetet méri...? Vagy mert lány vagy nem úgy a bátyád... nem tudok erre mit mondani, mert nem hiszem, hogy a szüleid beállítottságát meg tudnád változtatni és még 2 évig biztos velük kell élj.
Jó, hogy van edzésed, ami klassz elfoglaltság is és addig se vagy otthon... mit sportolsz?
Minek tanulsz? Fogsz menni egyetemre vagy középiskola után dolgozni akarsz?
Baráti társaságod, barátnőid nincsenek, akikkel tudnál még időd tölteni, akik feltöltenének lelkileg?
A fiam 15, most ballag nyolcadikból, fingers crossed hogy ne bukjon meg matekból mert egy mocskos lusta disznó, csak a csavargás érdekli, de soha nem tudnék ilyen lenni vele.
válasza:Mi tévő legyél?
Hát például ezt így add elő a szüleidnek is, amit itt leírtál és ha nem hallgatnak meg, akkor írd meg nekik hivatalos levél formában és add át, hogy olvassák el, vagy add fel nekik postán tértivevényesen, ha másképp nem képesek veled kommunikálni. Én tuti ezt csinálnám a helyedben és addig nem szállnék le róluk, amíg meg nem hallgatnak és meg nem értenek!
Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció!!
Legközelebb meg azonnal jelezd hangosan, hogy neked ez meg ez rosszul esik és nem tudnák feléd is kifejezni a szeretetet ?!
A legtöbb családban hajmeresztő, hogy mennyire nincs a családtagok között őszinte kommunikáció egymással!!
Itt hiába sírod el bánatod, arról nem fognak tudomást szerezni azok, akiket ez a legjobban érint és akik tehetnek érted.
Beszélj velük!!
Az nem megoldás, hogy bedugod a fülest és zenehallgatással elaltatod magadban a cselekvést.
Néma gyereknek anyja se érti a szavát.
válasza:"sokat gondolkodtam, hogy ezt kiadjam magamból, mivel nincs kinek elmondanom."
De! ott vannak a szüleid, akiknek el kellene mondanod. Tedd meg!!
válasza:Nagyon sajnálom, hogy így viselkednek veled, hatalmas ölelést küldök ismeretlenül is.
Abban nem értek egyet korábbi válaszolókkal, hogy feltétlenül azonnal beszélned kéne a szüleiddel - ez néha tényleg megoldást jelent, de olyanok is vannak, akik egyszerűen nem akarnak hallani, és akármennyire próbálod megértetni velük a helyzetedet, nem biztos, hogy nyitottak rá. Bizonyos szempontból gyógyító lehet, ha szembesíted őket, de ez egyáltalán nem garantálja, hogy változtatni is fognak.
Szerintem most leginkább arra érdemes helyezni a hangsúlyt, hogy kicsit rendbe hozd a lelkedet, mert úgy tűnik, keményen megtépázták az eddigiekben. Az például nagyon jó, hogy itt ki tudtad ezt írni magadból. Fontos, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül, és nem a szüleid felszínes megítélése határoz meg téged. Ajánlom a Kék Vonalat (ingyenes segélyhívó), nagyon kedvesek, meghallgatnak és támogatnak. Ha nem szeretnél telefonálni, úgy tudom, chat formában is létezik ilyesmi. Susan Forward Mérgező szülők című könyve is nagyon jó, rengeteg embertől hallottam, hogy nekik is segített, és vannak benne konkrét tippek is a konfrontációhoz.
válasza: válasza:6-os: ne beszéld már le lécci, hogy kommunikáljon a szüleivel, mert úgysincs veszteni valója, ha nem működik, viszont ha meg sem próbálja akkor eleve nem is működhet!!
Az, hogy random segélyvonalon meghallgatják, csak a probléma szőnyeg alá söprése, mert neki kell ezt megoldania és csak ő tehet saját magáért.
Kérdező!
Te meg jól vigyázz a pedofilokkal, mert ők szeretik az ilyen sztorik kiíróit "felkarolni" és mintegy szülői pótlékként jelentkezni náluk jó barátként, bizalmasként stb és a végén még rosszabb helyzetbe kerülsz, mint most!
válasza:Szia!
Sajnos vagyunk úgy egy páran, hogy rossz helyre születünk.
Amit tanácsolni tudok az az, hogy most kezdődik igazán az életed
és azzal foglalkozz ne mással mert nagyon megtudják nehezíteni.
Próbálj meg minél hamarabb saját életet kialakítani.
Akár kollégiumba is mehetsz.
Sok sikert : )
válasza:Ezt a posztot én is írhattam volna 12 évvel ezelőtt...
Ugyanez volt nálunk. A bátyám volt az Isten, én pedig a csalàd feketebáránya. Semmi figyelem, semmi dicséret, mindig csak a beszólogatàs.
A felüdülést az hozta meg, amikor egyetemre mentem, majd elköltöztem jó messzire és saját családom lett.
Szóval ne bántsd magad! Te nem tehetsz semmiről! Ez most egy nehéz időszak, de ez az életnek csak egy picinyke része, aminek nemsokára vége lesz.
Aztán pedig minél messzebb kell menni tőlük!!!
Fel ne add ezt a szép, lehetőségekkel teli életet pár idióta ember miatt!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!